Diétás tanácsadás - és hogyan lehetek nagyon szar anya!

A héten voltam kontrollon a dietetikusnál.

Mondta 6 hete, hogy gyűjtsem össze a felmerülő kérdéseket, de mivel az internetről MINDEN infó elérhető, ráadásul rendelkezem egy IR-es barátnővel, plusz azért már hónapok óta gyakorlom az ipart, így az étkezéssel/számolással/méréssel/időbeosztással.. stb. kapcsolatban egyáltalán semmilyen kérdésem nem volt.

Egyetlen kérdés merült fel, amit rögtön az elején fel is tettem:  MIKORTÓL EHETEK TÖBBET???

Nem szépítettem szánalmas gyengeségem, őszintén bevallottam, hogy néha szenvedek az éhségtől, és ilyenkor botladozom. Sem bonbonnak, sem pudingnak, sem semmilyen pékipari egészségtelen terméknek nem tudok ellenállni, mikor már két órája korog a gyomrom, ráadásul közben nézem, ahogy a gyerekem eltüntet egy túrórudit, vagy banánt... Én meg viszem a szemetesbe az illatozó csokipapírt, gyümölcsös tányért a mosogatóba (maradék mandarinnal, banánnal, amik már nem érnek el a konyháig). Meséltem neki, hogy minden éjjel négy órakkor hangosan korgó gyomorra ébredek, és ilyenkor nincsen visszaalvás a reggeliig.

Mivel ennek a diétának nagyon sok szabálya van, és szerencsémre az egyik legfontosabb, hogy sosem éhezhet a szervezet(!), ráadásul elég hosszasan rinyáltam a fel-feltörő falnkságról, éhségérzetről, bűntudatról.., így megszánt engem. :)

Kiszaladt egyeztetni az endo dokimmal, hogy mivel példásan szépek lettek a 8. heti cukor és egyéb eredményeim, mi lenne, ha megpróbálnánk emelni a 160 grammot 180-ra? És igen, zöld utat kaptam! Plusz egy étkezéssel bővül a ch bevitelének száma, és ez pont egy kisétkezés, ami csodás.

És ami ennél is csodásabb, hogy így két uzsonnám lehet, és az extra uzsim egy nagyon hirtelen felszívódó gyümölcsös turmix! :) Jaj, nagyon élvezem, egy pohárnyi kényeztetés kora délután! Tényleg tök jó, úristen, sosem gondoltam, hogy egy pohár turmixnak így lehet örülni!

És még nincs vége! Mert így, hogy öt helyett hat étkezésem van, na, így az étkezések közelebb kerültek egymáshoz.

Reggel nyolckor reggelizek (a terhesség előrehaladtával ezt az étkezést előrébb kell majd hoznom sajnos, f7-ig be kell majd fejeznem később. Hát, meglátjuk, akkor hogyan bírom majd.), az jó bőséges, kibírom 11-ig, tiziig. Viszont tizi után így az ebéd 1-kor van, hogy a délutánba bele férjen a két uzsi. Azt a két órát kibírom, nem ügy! Főleg, hogy ide esik többnyire a főzés, ami azért eltereli a figyelmemet, sütit is sütök, vagy kenyeret, figyelni, számolni kell, nem azon kattog az agyam, hogy mikor ehetek legközelebb.

Aztán újabb két óra, szintén röhögve, (mert az 50gr ch ebéd fűti ám a gyomromat sokáig) és háromkor már jön is a csodásan kényeztető turmix! És 5kor a második uzsi. Na, ezzel van gondom, mert csak lassú felszívódású ch lehet, amit nem is olyan egyszerű megoldani, de majd keresek hozzá jó kis reciket. Majd vacsi maradt este 8-kor. Na, itt hétkor már éhes vagyok, de közel nem jut eszembe bele ejteni a fejemet egy pudingos dobozba, mert nem állati módon tör fel az éhség, hiszen egész nap csöpögtettem a szervezetembe az ilyen-olyan falatokat. Szóval az az egy óra holt idő simán kibírható.

Na, ez a módosítás nagyon jó. Néhány hét múlva kiderül, hogy maradhat-e, ez most ilyen próba hónap. Ha romlanak az értékeim, akkor sajnos újabb megszorítások jönnek. De nagyon bízom benne, hogy bár 20 ch-val több így a bevitt anyag, ám nincs kísértés, ami jelentősen rontaná az eredményeket. Hát, majd meglátjuk, mi lesz.

Egyetlen hátránya ennek, hogy plusz egy étkezésről kell napközben gondoskodni, ami szerintem nagyon nem egyszerű ennél a diétánál. Ha pl. a koraiba indulok a lánnyal 2-re, akkor 1-kor ki kell lépnünk a lakásból. Ez az ebédem időpontja, tehát a metrón kell szendvicset ennem. 50 ch-t, bőségesen zöldséggel, hát nem is olyan egyszerű. I.-nél 3-kor végzünk, uzsi1, a turmix, ezt valahogy zárható pohárban vinnem kell. Haza felé pedig mindig intézünk valamit, vagy bevásárolunk, vagy ügyintézünk, mindenesetre ritka, hogy 5 előtt itthon legyünk. Tehát uzsi2-nek is a táskámba kell lennie. (Mindezek mellett a lány kajájával is készülnöm kell.) Szóval összelogisztikázni még nehezebb lesz ezt az új rendszert, de csak sikerül valahogyan!

Összességében boldogan jöttem el a dietetikustól, és nagyon bízom benne, hogy a 13. heti vérvétel jó lesz! Ha nem, akkor jön a könnyes búcsú a 180 gr-tól, vagy számolnom kell majd még a túrót, húst, mindent. (Most túloztam persze, ezek nem számolósak!)

És hogyan lehetek terhesen szaranya? Hát úgy, hogy lány alszik ebéd előtt, én főzök. Ébred, együtt ebédelünk. Benne robban az energia, ami bennem pont lemerül a hosszas konyházás miatt. Ő játszana, én aludnék. Ledőlök a kanapéra, és ALSZOM! Míg ő játszik!

Hogy mit játszott? Hát, azt pontosan nem tudom, mert két órát aludtam... Borzalom. Ezzel az erővel postára is mehettem volna... 

Nem esett le sehonnan, nem nyúlt konnektorba, és nem gyújtotta fel a lakást... De mindez nem rajtam múlt, mert míg ő egy tündéri gyerek, aki szépen rajzol, babát öltöztet, mesét néz, tornyot épít amíg anya pihen, addig anya egy égetnivaló dög, aki mondhatni felügyelet nélkül hagyja a gyerekét. 

De no problem, jön a kistesó... Na, azt hogyan bírom majd energiával?

Én nem tudom, de ez a fáradtság nem normális. Még 1,5 hét és elkezdhetem csökkenteni az utrót. Jaaaj, már nagyon várom. Reményeim szerint visszatér az energiám a 13-14. hét környékén, amikor már nem lesz progipótlás egyáltalán.A gyerek meg addig vigyázzon magára! Nyilván!

Amúgy Cicóval 36 hétig szenvedtem álomkórban, és ott semmilyen progi pótlás nem volt. Szóval ezek csak remény csóvák a 14. hétről...