Újabb uh, és az IR

9+4-en átlendültünk egy újabb vizsgálaton. Tökmag kb. 30mm. Hát, már nem sokáig tökmag... Azért csak kábé tudom a méretét, mert egyszerűen nem jegyeztem meg! És férjem sem! :) Szóval harmincvalamennyi milliméter, ez a lényeg.

Szépen zakatolt a szívecske megint, meg minden rendben van, ahogyan azt kell.

Volt ugyan egy pillanat, mikor azért dobbant egyet a szívem. 

Miután megállapította a doki, hogy eddig minden oké, elkezdett nagyon belemerülni a vizsgálódásba, vadul igazgatta az uh fejet bennem, és a monitoron is ráközelített a picire és környékére. Akkora munkában volt, csak sejtettem, hogy mit néz. Aztán így kezdte a mondatot, hogy: "Ez ikerterhesség..." (Na, neee) De aztán így folytatta: "ikerterhességnek indulhatott, mert az a fekete folt olyan, mint egy üres petezsák..." (Itt éreztem, hogy alakul ez!) Végül így fejezte be: " vagy csak U alakban hajlik a burok, és azért tűnik úgy, mintha kettő lenne, csak az egyik üres." (Huhh!!) 

Aztán még kicsit forgatta az uh fejet, nézelődött. Végül abban maradtunk, hogy az utolsó verzió a valóság... Szóval volt egy pont, amikor még nem voltam benne biztos, hogy boldogan lépek ki a rendelőjéből. De szerencsére az csak néhány tizedmásodperc volt.

Aztán megint terítékre került a genetika, ez persze állandó téma lesz most már, sebaj. Mondtuk, hogy semmi extra genetikai vizsgálatot nem szeretnénk, kizárólag a magunk magam megnyugtatása érdekében elmegyek a 12. és a 18. héten is egy fasza genetikai uh-ra, sok pénzért. Ezzel párhuzamosan persze ő is elvégzi, amit el kell. Aztán csókolom! Lesz, ami lesz, meglátjuk mit dob a gép! 

Képet majd teszek fel később.

Na, meg nagyon kell már írnom erről az IR-ről, mert teljesen kivagyok tőle.

Folyamatosan marcangol az éhség, és ugye a napi 160 gr szénhidrát igen kevésnek bizonyul. A háromóránkénti evést én két óránkéntira szűkítem, amiből egyenesen következik, hogy így gyarapszik az étkezések száma, ez által a ch-k száma is. Ez nagyon nem jó így! 

És ami ennél még sokkal rosszabb: van, hogy már két órája korog a gyomrom, de még mindig messze a következő étkezés, próbálok önfegyelmet erőltetni magamra... Persze közben Cicó meg eszi a banánt, meg a pudingot, meg kekszeket majszol az étkezések közt. És ugye nem eszi meg sosem az összeset, végez, én gyanútlanul kiviszem a konyhába a félig üres teli pudingos dobozt, de mire kiérnék és kidobnám a villámgyorsan felszívódó szénhidrátokat (ami egyenesen az ördögtől való), addigra azt veszem észre, hogy már meg is ettem, sőt, az ujjammal a doboz falát törölgetem belülről. 

Szóval nem jó ez így.

Egyrészt szenvedek, mert többet akarok enni. 

Másrészt szenvedek, mert ha valamelyik nap nincs időm süteményt sütni magamnak, akkor nincsen olyan édesség, amit szívesen ennék és ehetek is, és ilyenkor valahogy előkerül egy doboz bonbon, és hát az a legalja... a legjobb az lenne, ha elsüllyednék, mikor csak arra gondolok, hogy a nyelvem hegye bonbont érint!

Harmadrészt meg a tököm kivan, hogy arról szólnak a napjaim, hogy 

 - vagy az evésre gondolok, 

 - vagy főzök, hogy aztán ehessek, 

 - vagy előre gondolkodok, hogy másnap mit kéne enni, ami IR kompatibilis, de el is tudjam gyorsan készíteni, 

 - vagy éppen eszek. (Bár ez a legritkább sajnos.)

Amúgy semmi gond nem lenne, mint ahogy eddig nem is volt. De most, hogy konstans éhes vagyok, úgy érzem, hogy sosem lakok jól, így egy baromi nagy átverésnek élem meg ezt az egészséges életmód dolgot. Még akkor is, ha labor eredmények bizonyítják, hogy igenis magas az inzulinom, és még akkor is, ha az elmúlt hónapok diétájának eredménye, hogy most terhes lehetek. Főleg, hogy a terhességi diabétesz, mintha Damoklész kardjaként lebegne a fejem fölött, és minden botlásnál úgy érzem, hogy kész, ez lecsap, és akkor kreálok egy beteg gyereket, mehetek hetekre a kórházba, aztán lőhetem az inzulint, mint a jó drogosok. Szóval a legsötétebb dolgokat látom bele ebbe az egészbe, holott csak annyiról van szó, hogy képtelen vagyok uralkodni magamon. 

Jó, ennyire nem durva a helyzet, ez a bonbonos botlás asszem múlthéten volt, előtte olyan voltam mint az egészséges táplálkozás istennőjének földi megtestesítője.

Aztán a napokban voltak ezek a kis torkosságok a maradék csokis pudinggal, banánnal, mandarinnal. Huhh, még egy töpörtyűs pogi is lecsúszott, de esküszöm, olyan bűntudattal ettem, hogy oda se néztem, csak toltam az arcomba! 

Ez persze mind nem lenne, és vissza nyerhetném emberi méltóságomat, ha nem lennék folyamatosan éhes! De most is éhes vagyok! És iszonyú csalódott voltam, mikor 3 kekszet engedhettem csak le a torkomon pontosan 54 perccel ezelőtt. És még le sem ért az utolsó falat, mikor már ki is számoltam, hogy mikor ebédelhetek, és úristen az milyen soká van még! 

Na, és akkor van ám még a tarsolyomban! Nem tudom írtam-e, hogy nem csak ch, hanem egyelőre zsír csökkentett diétán is vagyok, mert ugye a tisztességes anyagcseréhez alap követelmény a normál súly, és én most a 65 kilómmal éppen az  enyhén túlsúlyos tartományban vagyok. Jó, nem akarom szépíteni, valóban puha hájréteg öleli a csípőmet, a combom is kellemesen vaskos. Na. Szóval lenne miből leadni még 10 kilót, nem tagadom.

Viszont a terhesség miatt gyógyszert nem szedhetek, aktív sportba sem kezdek. Így nem maradt más út, súlyt redukálni már csak a bevitt alacsonyabb kalóriákkal lehet. Szóval kerülöm a tejfölt, a tejszínt, a zsíros sajtokat, egyéb zsiradéknak számító tejtermékeket, husikat, kolbászt, bacont és egyéb szalonna féléket, vajat. Ja, és a tojást, a magas kalória tartalma miatt. Tojás... többnyire nem szeretem, de most valahogy kettesével sütöttem belőle a rántottákat reggelire. Na, ez is off már...

Helyettük ehetem ugye a margarint* (amit utálok), a sonkát, csirkemellet, joghurtot. És ennyi. Ezen kívül még maradtak ugye a zöldségek, gyümölcsök (bár ez utóbbi szemtelenül gyors, meg nem is szívesen pazarlom rá a ch-t, bár nagyon kell..) és a saját készítésű sütemények, tészták, pékáruk.

Na, hát nekem mondhat bárki bármit, ez itt kérem a tökéletes szívás!

És a valóság: 

- A cukrom amúgy gyönyörű, 4 hetente ellenőrzik.

- 65 kg-mal estem teherbe, azóta egy dekát se nem fogytam, se nem híztam. (Tehát, a fene tudja, mi lenne, ha nem diétáznék. A teherbeesésig amúgy 5-6 kiló ment le, tehát már ennyi elég volt az anyagcserémnek...)

 - Így leírva durván hangzik, és nem is tudom a valóságban tartani a zsírcsökkentést is! Ha akarok, tojást eszek, ha akarok csirkecombot veszek csirkemell helyett... Szóval lehet, ezért nem is fogyok. Jó nem lapátolom magamba a fokhagymás tejfölös mártással meglocsolt, sajttal töltött bacon-be göngyölt sült húst, de akkor is. Egyszerűen elszomorít, hogy semmit nem ehetek szinte, így persze ennél szigorúbban is kezelhetném ezt a zsírcsökkentés dolgot...

- És legvégül, tök mindegy, hogy mennyit rinyálok erről az egészről, a vége úgyis az, hogy valahogy most is kibekkelem ebédig korgó gyomorral, majd megeszem az IR kompatibilis basmati rizsemet, zsír csökkentett joghurtos sajtmártással készült spenóttal! És ez így lesz a 40. hétig, és ha nem tévedek, tovább...

*Brutális különbség van margarin és margarin között zsírtartalom szempontjából! Komolyan, érdemes egyszer végig mazsolázni a címkéket a közértben!