Pár napja nem alszom már délután. Érzem, hogy jól esne ledőlni, de inkább megírok egy emailt, míg alszik a lány, vagy előre legyártom a turmixunkat, - már Cicó is issza délutánonként, bár kicsit finnyás, pff - vagy kisütöm a kenyeret, meg ilyen mindenféle. Szóval úgy éreztem már, hogy kevésbé húz az ágy, több az energiám. Esténként sem dőlök már el a kanapén kilenckor, mint egy liszteszsák, hanem szépen kivárom, míg a lány 'lefektetődik' apa által, majd 10-11-ig még csendben tévézgetek. Így viszont éjjel nem ébredek korgó gyomorral hajnali négykor, nem bolyongok álmatlanul a sötét - és szerintem tök ijesztő - lakásban...
Aztán ma alig vártam, hogy gyerek betolja az ebédet, vittem is azonnal, arc, kéz mosás, alvás! Be a kiságyba, és már landoltam is a kanapén, szemem már csukva, mikor hallom, hogy a lány valami dallamot mantráz. Nem alszik, na! Kettő óra volt. Mikor újra kinyitottam a szemem - arra, hogy úristen, keservesen hívogat a lányom a szobából, tuti baj van - három óra volt. Na, akkor én aludtam egy órát, ő meg tuti semmit, mert ő egy óra miatt be nem hunyja a szemét... Ritkán fog hozzá az alvásnak, de az minimum 1,5, inkább 2-2,5 óra...
Hát de semmi gond, most legalább nem randalírozott szabadon a lakásban, míg én aludtam. Aztán 3-kor kihoztam, mondom neki, én pihenek még egy kicsit, vissza is dőltem a kanapéra, de ő csak piszkálta a szemem, meg mászott fel a kanapé támlájára. Szóval szabotálta a pihenést, nagyon zokon is esett, úgy érzem bennem rekedt a kimerültség, megint nincs így kedvem semmilyen háztartási tevékenységhez. Nem bírom én már ezt...
Meg frissítem ezt a diétás dolgot is, ott legalább nem az a végkifejlet, hogy szaranya vagyok.
Ez az új rendszer egész jól beválik!
Egyrészt kötelezve lettem, hogy tartsam a 70-30%-os sütési arányt (tk vs. sima lisztek), és ez úgy tűnik, hogy a terhességgel járó puffadást és székrekedést meg is oldatta. Jaj, ez nagy megkönnyebbülés, de ezt talán nem is kell részleteznem, ilyen-olyan módon tán mindenki átélte már, milyen az, amikor egy hőlégballon szorul a beleibe néhány hétre. Szóval a közérzetem jelentősen javult.
Érdekes dolgokat mondanak ám a dietetikusok, érdemes figyelni rájuk! :) Aszondja, sok rostot viszek be, azért puffadok, és ez GÁTOLJA A VITAMINOK FELSZÍVÓDÁSÁT IS! (Mármint a rost, nem a puffadás!) Hát, megint tanultam valami újat, és szerintem ezt mindenkinek tudnia kéne amúgy. Kötelezném a háziorvosokat, hogy mindenkit tájékoztassanak erről, meg a védőnőket, hogy mondják el az újdonsült anyukáknak, meg ilyenek.
Éhes sem vagyok már annyit, mint korábban, de ez mondjuk nem is meglepő. 6x eszek egy nap... :D
Ami viszont probléma, amit már korábban is pedzegettem, hogy 6 étkezéshez kaját produkálni nem kis kihívás a konyhában. Mert ugye amíg mások ezt a közértben intézik, addig én már lassan ott tartok, hogy meg is őrlöm a búzát, hogy ehessek... Kis túlzással... Amúgy meg nem vicc, elfogyott a kedvenc lisztem, közel s távol minden üzlet és lelőhely ki van fosztva... Van ugyan itthon graham, meg zabliszt, meg tönköly, meg mindenféle, de boáááá. És amúgy talán még búza is... Még a lucanapi búza ültetésből... Hejj, ha lenne egy békebeli kávédarálóm...!!
Vasárnap töltöm a bűvös 12. hetet. El sem hiszem, hogy itt tartunk. Bár férjemnek már párszor elmondtam, hogy lehet, nem is él már, mennyi ilyet lehet olvasni, hogy a 9. héten még minden ok, aztán a 12. héten meg mondja az orvos, hogy leállt a szív, és a 10. hét óta semmi fejlődés.... meg ilyenekkel vidítom magam általában...
Na, de mindegy, nemsoká kiderül. Csütörtökön nődoki, majd jól megnézzük, van-e szívhang még, meg megcsinálja a 12. heti rutint.
Aztán pénteken meg megyek a géndiagnosztikára, hogy kurva sok pénzért végig csináltassam ugyanezt... Jó, hát engem meg is fog nyugtatni (pár napra/hétre) ha ott is mindent rendben találnak. Esetleg. Remélem. Kezdek ezen kicsit kattogni, bár tök fölösleges. Eldöntött dolog már úgyis...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése