Kétségek

Tegnap a reggeli tesztem (már csak reggelente csináltam!!!) halványodott. Puff neki, elkapott az őrület, nyilván. Már temettem az egész terhességet.

Reggel jelenésem volt az endo dokinál. Megállapította az inzulinrezisztenciát. Kérdeztem, hogy ez mennyire súlyos.. Azt mondta, akkor nevezhetné enyhének, ha a kezdő, vagy a két órás értékem megközelítené a normálisat... Hát, nekem nem közelíti meg. Na! De azt is mondta, hogy a 60-as érték két óránál sok mindent jelenthet, ez egyénileg eltérő. Valakinek meg sem kottyan ez az érték, másnak meg teljesen 'leáll' vele minden... Az, hogy három hónap ch diétával sikerült az anyagcserémet bemozdítani, mindenképpen jónak számít. (Ennek örültem.) Rögtön ezután rámutatott a két leletemre, és hozzátette: "Ettől ezek még rossz eredmények." 

Jó, hát kösz a bíztatást...!

A gyógyszert így már nem kezdhetem el, hogy pozi lett a tesztem, így csak inofolic-ot kaptam, amiben a napi maximum folsav bevitele van, meg még egy hatóanyag, ami segíti a sejtek tápanyag felszívódását. Na, vagy valami ilyesmi, nem mondanám, hogy maximálisan utána olvastam... Ennek a csodaszernek horribilis ára van... Szóval asszem betolom ezt a 30 napra elegendő cuccot, aztán el is búcsúzom ettől a csodaszertől. (Ezt most gondolom így. Ettől még 1 hónap múlva simán gondolhatom másként...)

Na, meg azt is mondta még, hogy mint a kis angyal, toljam tovább a 160 gr-os ch diétát, mindenféle kilengések nélkül. Ehhez jelentkezzek be dietetikushoz. Klassz. Újabb pénzek röppennek ki az ablakon...

Kértem is időpontot az asszisztensnél a táplálkozási guruhoz. Hát, az egy elég idióta szitu volt. Nézte a nő a lapomat, felcsillanó szemmel, mosolyogva aszondja, hogy akkor maga kismama??? :) (MM-ről tudni kell, hogy többségében teherbe esni vágyó, gyermektelen nők járnak oda. Persze van kivétel. Szóval a terhesség ott maga az ötös lottó!) Hát, én lebiggyedő szájjal mondtam neki, hogy Éppen hogy...

Éppen, hogy...? Hogyan lehet éppen hogy terhesnek lenni??? Milyen idióta válasz ez??? Komolyan, néha én sem értem magamat, de akkor valahogy nem tudtam magabiztosan, kicsattanó boldogsággal azt mondani, hogy igen... Két vetélés után, 4. héten, reggeli halványabb csíkkal, valahogy csak... nem is tudom, éppen hogy érzem magam kismamának... Na, ezek után nem nagyon mosolygott már rám a hölgy, de hát ez van.

Szombaton még egy vérvétel, mert endo doki mindenáron pajzsmirigy problémát is szeretne nálam bizonyítani. (Ő persze úgy fogalmazott, hogy zárjuk ki...) Aztán jövőhéten táplálozási szaki, aki remélem majd jól megmondja, hogy ehetek-e kicsit más időfelosztásban, mert ez így nekem nem igazán oké. Meg majd gondolom elzavar sportolni is, amire én majd sűrűn ingatom a fejemet.

Délután várt a saját nődokim, hogy ideadja a reciket a progi pótlásra. Miután megállapítottuk, hogy korai még az ultrahangos vizsgálat, mondta, hogy azért inkább pattanjak fel az ágyra. 

(Jézusom, iszonyú csend van a másik szobában. Lány tuti, hogy valami olyat csinál, amit nem szabad. Az szokta annyira lefoglalni, hogy még hangot sem ad ki... Uhh... na, mindegy, csak egy zsák régi ruhát rámolt ki.)

Szóval pattantam. Terhesség egyértelműen méhen belül kialakulóban. Petezsák még nincs, de ez egyelőre nem gond. Két hét múlva megyek újra, szívhangot hallgatni! Kussoltam persze a reggeli halványabb tesztről, a kívülállók had higgyék csak azt, hogy normális vagyok...

Itthon aztán toltam egy harmadik tesztet is aznap, és szépen azonos tónusú lett mindkét csík. (Persze, endo dokitól haza érve is csináltam egyet délben. Jó, nem kell kiröhögni, aggódtam! :) )

Na, és akkor ma reggel még egy teszt, és csodaszép, egyforma sötét csíkok! Szóval esküszöm, leállok, nem csinálok többet! (Van még itthon két teszt... Talán jövőhéten... de nem biztos. Lehet, ki kéne dobni, mert tényleg megbolondulok így.)

Mindenesetre a kétségek most szerte foszlottak, a hőmet sem mértem ma már, és már nem is tervezem! 

Jó lesz ez!