Minden napra egy hányás...

6w1d

Mikor a negyedik héten pozi lett a teszt, hánytam kétszer. Szerintem az pszichés volt, a terhességhez semmi köze.

Aztán múlthéten megint szaladtam párszor a wc-re, és arra gondoltam, milyen szerencsés vagyok... Egyrészt, ezt élő bizonyítéknak gondoltam, hogy a terhességgel minden rendben van... Ha magas a hcg, akkor hányunk. Király! Másrészt hánytam, és mentem tovább. Semmi utózenge, semmi kínlódás.

(5w1d-n a hcg szintem 3600valamennyi volt, épp egy hete voltam vérvételen.)

Aztán tegnap fordult velem a világ. Az öklendezések nem hoznak megkönnyebbülést, és a diétának köszönhetően többnyire csak víz és gyomorsav távozik belőlem. Úgy vágyom rá, hogy hányjak egy normálisat, amitől kiürül a gyomrom. De a gyomromban ugye szinte semmi nincs étkezés után egy órával... Illetve ma már másodszor futottam meg a fürdőt, pedig még 10 óra sincs.

Eddig úgy gondoltam, napi egy hányós futam belefér. De ez a folyamatos émelygés időnként beteges öklendezésbe torkollik, ami csak némi maró savat eredményez, hát ez nem olyan vidám. Ebből napi egy... maximum... többet neeee!

Másik aggodalmam meg pont a diétához és az utrohoz köthető. Ha rögtön evés után hánynék, akkor pont az a gond, hogy a kipakolt étkezést nem pótolhatom... (A diétás szaki legalábbis ezt mondta... Kénytelen vagyok hinni neki.) Kongó gyomorral kell várnom a következő időpontot, néhány kekszet rágcsálhatok csak.. Illetve ha pont evés után hánynék, félő, hogy távozik az utro is a gyomromból. 

Kompromisszumos megoldásnak próbálom megbeszélni a testemmel, hogy ha már muszáj, akkor a két kisétkezés után hányjak. :) Azt pár keksszel tudom pótolni, és utro sincs bennem olyankor!

Mivel most kezdem a hetedik hetet, rettegek tőle, hogy még csak most jönnek majd az igazi rosszullétek. Teljesen ismeretlen terület ez nekem. Cicóval ekkor csak némi puffadás meg szorulás kínzott. Elég kényelmetlenül éltem meg, de ennél azért jobb volt...

Mindezen túl - avagy mindezek ellenére - nem vagyok hajlandó továbbra sem beleélni magam, hogy sikerülhet. Persze, parázslik bennem a remény, de annyira rettegek a csalódástól...

Csütörtökön uh. Nagyon szeretnék szívhangot hallani, azt hiszem, ez elengedhetetlen ahhoz, hogy elhiggyem, sikerült!