Volt a kórházban a másik ágyon egy öt hónapos vízfejű kisfiú. Anyukája egy igazi kretén volt. Simán otthagyták egyedül a kórházban órákra, míg a szülők nem tudom hova mentek, vásárolni a városba, vagy mittudomén. A kisfiú meg ott sírt órákon át minden nap, szerintem éhes volt. 200 mili tápi volt az adagja, ha az elfogyott, nem töltötték újra... Koraszülött volt, a rájuk jellemző összes kórsággal. Oxigén hiány, agyvérzés, vízfejűség (épp az állandó shuntre várt) tüdő bizbasz.
De annyira cuki volt... Mikor indultunk, legszívesebben felvettem volna és haza hoztam volna.
Na, hát most már nekem is kell egy kisbaba. Azaz, egy újabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése