Nem várt napja, 14. dpo

Nagyon lassan és kétségek közt telt ez a néhány nap. Szép sorozatot lőttem a tesztekből, mindjárt fel is teszem ide. Eleinte nagyon örültem, hogy picit erősödnek a csíkok. Aztán persze szerettem volna már nagyobb sebességre kapcsolni, mert türelmetlen vagyok, nyilván. Szóval tegnap azért eléggé elbizonytalanodtam. Szomorúan próbáltam beletörődni, hogy semmit nem tehetek, ha halványodni kezd, azonnal el kell fogadnom a helyzetet...

Tegnapelőtt és tegnap kevés véres nyákom volt, a hőm két tizedet esett, és a tesztek is stagnáltak, szerintem nem erősödtek. (Mondjuk nem is feltétlen kell nekik minden nap, de az én elmém ezt intő jelnek vette.) Persze, ugrásra készen vártam a halványodást!

Aztán ma reggel, 14. dpo, bumm, ott volt az erős második csík, és a hőm is szépen ballag újra fölfelé. Szóval azt hiszem, ma van az a nap, mikor elhiszem, hogy ez a terhesség meg fog maradni. Vagy legalábbis a biokémiai esélyét már talán kizárhatom.

Férjem is tudja már, még péntek este megmutattam neki a teszteket.

Dokimat is hívtam, napi 3x1 utrót javasolt. Egy dobozzal van nekem itthon, így csütörtökön mindenképp mennem kell hozzá, mielőtt ez elfogyna. Nagyon korai akkor még az uh, szerintem csak berongyolok majd a recikért, a rendes vizsgálatot tolnám még vagy két hétig.

Ezek itt a reggeli tesztek, természetesen vannak délutániak is... Nem tudom, mikor fog a gyanakvásom annyira lecsökkenni, hogy abbahagyjam a tesztelést. Most mindenesetre már tuti ritkítom, majd lassan próbálok meg lejönni a szerről. :) Napi egy, aztán már csak két naponta... :) Aztán majd meglátjuk...

Pont tegnap mondtam férjemnek, hogy milyen furi... Mikor Cicóval voltam terhes, a hatodik héten csináltam csak tesztet. 6+1-en sztk-s doki csak annyit írt a papírra, hogy egy élő embrió... Akkor még mit sem tudtam szívhangról, vetélésekről, stb... A legnagyobb lelki nyugalommal utaztunk el egy hétre egy másik országba, nászútra. A következő nődokis látogatás úgy a 8. héten lehetett, akkor uh sem volt, nem is tudom már, minek mentem akkor. Viszont ott egyértelmű lett, hogy választani kell egy 'pénzes' dokit. Vele talán a 11-12. héten találkoztam, akkor volt a második uh-m, akkor hallottunk először szívhangot. És hogy ez ekkor normálisnak tűnt! Úristen, majd' 3 hónapos terhesség, és bennem fel sem merült egy másodpercig sem, hogy talán nem is él a babám, lehet már elvetéltem... Akkor minden annyira normálisan zajlott bennem, körülöttem. Egy pozi teszt, egy orvosi megerősítés, majd a 12 héten szívhang hallgatás. Most meg... Nem is akarom tudni, hogy forintosítva mennyit teszteltem már, és hogy mennyit fogok még... A hatodik héten szívhangot akarok hallani, és mivel 2013-ban a hetedik hét körül ment el a pici, így tuti, hogy akkorra is akarok majd valami bizonyítékot... Tiszta agyrém... Hát ezt teszi két vetélés...

Ma este lesz a termékenységi vizsgálata Zolinak. A beszámolóval majd holnap jövök. Illetve csütörtökön reggel még megyek endokrinológiára, ahol már 100%, hogy nem kaphatok gyógyszert az IR-re. A terhesség kizáró tényező. Ja, a diétát szigorítottam, nagyon lelkiismeretesen próbálom az 'időre evést' betartani. Nekem ez komoly problémát okoz... A minőség nem gond, 'szemetet' nem eszek. Inkább az a probléma, hogy gyakran elfelejtek enni. De most odafigyelek erre is nagyon.

És próbálom beleélni magam, hogy végre lesz kistesó! :)