Aggályok, de semmi extra

A kezembe kaptam a leletet, és az van ezzel a pm eltéréssel, hogy valójában nincs is eltérés, mert a két labor két különböző mértékegységben mért, ezért van különbség az értékekben. Így mindkettő tartomány alatt van, tehát mindkettő esetben ér az alaulműködés. Csak a dokim a telefonban ezt nem mondta, mármint a tól-ig tartományt, csak az értéket. Szóval ez megoldódott, valóban alulműködök... Pedig már reménykedtem... namindegy.
Az antibiotikumomat is megkaptam a húgyúti fertőzésemre, szóval megint rendületlenül szedem a gyógyszereket. Klassz dolog a terhesség!

Írok már az aggályaimról is, mert kezdenek fojtogatni. Lehet, hogy Cicónál már írtam ezekről, nem emlékszem pontosan.
Az egyik ez a beszoktatás dolog a bölcsibe. Nagyon aggódom miatta, hogy nagyon rosszul fog kijönni a lépés, és őt pont akkor kell majd beszoktatni, amikor megérkezik Lelle is. Rettegek tőle, hogy nehogy a kis lelke sérüljön ettől a helyzettől. Megpróbáltuk apránként előkészíteni a terepet, de szerintem csak rosszabb lett a helyzet. Megvettük Cicónak a 'nagylányos' ágyat, hogy szakadjon el a rácsostól, és örömmel adja majd át a hugicának, ha eljön az ideje. Ebből az lett, hogy eddig egy percet sem volt hajlandó aludni benne, éjjel-nappalra 'átköltözött' a franciaágyba. Tegnap este mondtam neki, hogy még olvasunk egy mesét, aztán megy aludni. Kérdeztem, hogy hol alszik majd? A saját ágyában, vagy a nagyágyban? Magára mutatott. Mivel ez így nem volt egyértelmű, gondoltam segítek neki a pontosításban, és az új ágyra mutattam, hogy - Akkor ma éjjel már ott alszol? Aszondja, Nem! - és a franciaágy közepére mutat... Tehát ő úgy gondolja, hogy az ő ágya a mi ágyunk. Arra a kérdésre, hogy akkor ki fog a 'nagylányos' ágyban aludni, közölte, hogy Apa!. 
Szóval így állunk, gyakorlatilag beköltöztettük a lányt a franciaágyba... nem tudom, ez hogyan fog megoldódni. Délután igyekszem vele a nagylányos ágyban lefeküdni, hogy szokja a helyzetet, de nem sokat vacakol, egyszerűen lemászik és átmegy a franciaágyra. Nem tudom, hogyan kéne megoldani a helyzetet.
A másik a felújítás. Úgy néz ki, hogy augusztus utolsó hetében kiépítik az egyik falat és leteszik az új padlót a nappaliban (ekkor jönnek majd pofavizitre a bölcsiből is, fasza), és szeptember első hetében meg beépítik a konyhabútort. Ez már a beszoktatás hete. Ekkor már 35-36 hetes leszek, remélhetőleg nem tombol majd a hőség, mert azt nagyon rosszul viselem. Eleve nem tudom, hogyan fogom ezt végig csinálni, ez önmagában olyan terhességi kor, amiben még sosem jártam, semmi tapasztalatom nincsen. De már most rohadtul elegem van az egészből, nem tudom, mi lesz egy hónap múlva...
Mondtam is Zolinak, hogy nagy valószínűséggel letehet arról, hogy neki valaha fia lesz, mert én ezt még egyszer tutira nem csinálom végig. Hát elég csalódott fejet vágott.
A szülésre sem készülök igazán, se lelkileg, se fizikálisan. A fészekrakó ösztönöm heteken át abban teljesedett ki, hogy hetente két-három listát írtam, hogy mit kell még megvenni, mit kell még elintézni. Aztán ennyi. Kidobtam a cetliket, és írtam újakat. Most a héten ugyan beszereztem pár fontosnak tűnő apróságot a kórházi csomagba, de azóta is ott áll a szatyorban a cucc az előszobában. Még csak ki sem pakoltam. Egyszerűen nem vagyok képes ezzel foglalkozni, pedig nagyon kéne, nehogy úgy járjak, mint Cicóval, hogy javában vergődök a szülőszobán éjjel egykor, míg Zoli pánik szerűen dobálja be a cuccokat itthon egy sporttáskába és siet vissza hozzám a kórházba.
Meg kell is még pár tényleg fontos dolog, szóval nem kéne elhanyagolni... Na, majd hétvégén.
Aztán itt van még ez a szoptatás dolog is, ami egyre gyakrabban motoszkál az agyamban. Cicó ugye nem szopott egy percet sem... Nekem befelé forduló mellbimbóm van, szóval még az sem derült ki anno, hogy egyáltalán képes lennék-e a szoptatásra. Bimbi kiemelővel sem tudta megszívni a cickót, szóval a fene tudja... Persze, a költözés óta azt se tudom, hova lett az a kiemelő, tehát abból is újat kell venni. Pff... Na, de a lényeg, hogy milyen fasza lenne, ha sikerülne. Tényleg örülnék neki, bár nem lesz miatta álmatlan éjszakám ha Lellének is fejni kell pár hétig, aztán ha elapad a cucc, akkor tőlem jöhet a tápszer, én ebből nem csinálok lelkiismereti kérdést. Csak hát jó lenne, na.
Hát kezdenek felszaporodni az elintéznivalók, én meg képtelen vagyok felvenni a ritmust. Teljesen el vagyok kényelmesedve, délutánonként alszom 1-2 órát, este már semmit nem csinálok mert fáj a pocak (ez már általános, akkor is így van, ha jó idő van, mint most, hogy nem tombol a nyár. Ha meleg van, na, akkor meg tüzet okádó sárkány vagyok.) Az az igazi baj, hogy egy prioritást sem tudok magamban felállítani, hogy mit milyen sorrendben intézzek... Csak sodródok itt a cetlik közt, pedig rendet kéne rakni az agyamban.
Villanyszerelővel a konyahai világítást ki kéne alakíttatni - ehhez egyeztetni kéne persze. A fal építőt fel kéne hívnom, hogy kb. milyen költsége lesz ennek a bulinak, mert még ezt sem tudjuk. A padló burkolatot meg kéne venni, a konyhai gépeket szintén. (Erre még nincs meg a pénz, még pár hét.) Vizest is kéne intézni, hogy egyből üzemképes legyen az új konyha, ha már be lesz építve.
Ki kell logisztikázni, hogy mi hol leszünk, mikor szét lesz kapva a nappali... És hol lesz Cicó, mikor mi szülni megyünk?
Lelle érkezéséhez még venni kell pár dolgot. A gyerekszobát, ami most éppen a mi hálónk is, apósom meg Zoli holnap, holnapután glettelik. Hurrá, legalább ezen túl leszünk! Szóval nagyon sok a teendő, én meg itt cöccögök, semmit nem intézek. És közben meg lassan valósággá válik a kistesó. Jaaaj.

Ja, meg mindig elfelejtem... barátnőmnek kölcsön adtam Cicó első kocsiját, két éve használják lassan. Meg kéne tudakolni, hogy egyáltalán milyen állapotban van, használható-e még, mert nem vennék új babakocsit, ha nem muszáj... De olyan fasza a helyzet, hogy kb. két hónapja erdélyben van, neten hiába keresem, nem reagál semmire. Az ő férje csinálja a szerelőfalat a konyhába,  így vele sem tudok kommunikálni, valószínűleg ő is a családdal van még mindig... Mielőtt elutazott a férj is, szólt, hogy nem lesz itthon. Szóval nem arról van szó, hogy ellinkeskedi itt a dolgokat. Csak hát nem gondoltam, hogy ilyen soká marad...