Ez egy nagyon boldog nap!

Egyrészt kábé 20-25 fok van... ez már önmagában ajándék!
Na de az okozza a hirtelen boldogsághormonok felszabadulását, hogy nem tudtam megvenni a szokásos cm ivójoghurtomat. Jó, ez inkább dühítő volt, de ez indította a lavinát.
Mentünk Cicóval a szokásos bevásárló körünkre, és a sparban szoktam venni ezt a joghurtot. Nem tudom milyen márka, valami no name, csak a dobozáról szoktam felismerni, látom a polcon és már dobom is a kosárba. Nagyon szeretem, mert sokkal finomabb, mintha én csinálnám itthon a natúr joghurt + gyümölcs kombót, meg ugye benne van az a kényelem is, hogy hát végre valami, amit közértben lehet kapni, édes, és még én is megehetem/ihatom. Szóval főnyeremény nekem ez a cucc. Meg a lány is szereti amúgy...
Na, de az volt, hogy a hatodik érzékem ma közbelépett, és valamiért rápillantottam az összetevőkre, mielőtt a kosárba tettem volna, és látom ám, hogy az édesítőszerek mellett megjelent a cukor is, mint összetevő. Hát kicsit dühös lettem, hogy a fenébe lehet így elrontani valamit, akkor minek bele az édesítő ha becukrozzák? Rohadjanakmeg, visszatettem a polcra. (És ha eddig nem cukrozták, akkor most meg minek?) Mivel már megint napok óta kívánom az édességet,* így konkrétan a világ legnagyobb szemétségeként éltem meg ezt a becukrosított joghurtos témát. Dühömben áttoltam a babakocsit a csokis sorba, és vettem egy mogyorós milkát, aztán túrórudit - jó, ezt a lány ette meg - aztán tettem egy kis kitérőt a mogyorókrémek felé. Szóval mivel nem volt, csak picit cukros joghurt, így bosszúból bezabáltam sok cukrot! Annyira durva, hogy például a spartól hazáig simán elfogy egy fél tábla csoki, ha a terhes nő nem figyel... Meg aztán itthon kentem vastagon a tk rozskennyérre a mogyorókrémet. - tiszta pazarlás...  Nem is tudom, mit becstelenítettem meg valójában, a mogyi krémet, vagy a tk kenyeret? - Egyébként szerintem én legalább 10 éve nem vettem mogyorókrémet. Az élelmiszeripar legnagyobb szemetének tartom, tényleg nagyon ritkán eszek, egyáltalán nem jellemző. Viszont már hónapok óta erről fantáziálok, és olyanokat mondok az orvosomnak, hogy szülés után a somlóit mogyorókrémes kenyérrel fogom enni, az tuti...!
Na, meg az van, hogy Cicó is szűz volt eddig mogyorókrém tekintetében, de most megtörtént a beavatás, és hát kétség kívül ízlett neki a cucc! Meg Lelle is boldog ficánkolásba kezdett a pocakban, mikor magzatvizet ért a gigantikus cukor mennyiség - vagy annak az íze - szóval volt ma bódogság idehaza! Persze, maradt bőven ilyen ördögtől való finomság, úgy gondolom, hogy apránként majd elnyalogatom szülésig... Igen, elnyalogatom, mert elegem van.
Egyrészt hiába figyelek az alapanyagokra, így is kúsznak fel a kilók. +15-nél tartok, és elegem is van ebből. Másrészt meg egyszerűen tök jók a labor eredményeim a cukrot illetően, szóval na! Nem akarok én ennyit vergődni már ezen a cukor témán. Mostantól felmentem magam, és nem lesz bűntudatom, ha fehér kenyeret kell enni, mert képtelen vagyok a hőségben tk-t sütni, vagy ha megkívánom a csokit, akkor meg is fogom enni. Remélhetőleg így elkerülöm ezeket az irdatlan zabálási hullámokat.**  A cukrom nem hinném, hogy kiakadna pár megingástól. A súlyomnak meg már úgyis lőttek, olyan vagyok, mint egy hordó.
Szóval elégedett vagyok, fejbe kólintott a sok cukor, itt vigyorgok mint a vadalma, Lelle is boldogan mocorog most, szinte simogatja a gyomromat alulról - most nem fáj, de fúúú a péntek olyan volt... se ülve, se állva, se sehogyan se, én leírni sem tudom... nem tudom, mit csinált odabent, de a sírás határán voltam a fájdalomtól. - és Cicó is békésen alszik a szobában, szerintem csodás mogyorókrémes kenyérrel teli ültetvényen ugrál álmában!

Aztán majd írok még érdekeset is, mert hogy két különböző labor, két különböző pm eredményt produkált nekem múlt héten. Nem az a gond, hogy eltérés van, hanem az, hogy az egyik szerint gyógyszert kell szednem, a másik szerint meg egészséges vagyok. Ma megyek majd este a dokimhoz, - mert baktérium van a vizeletemben. Sok!! Hurrá!! -  megpróbálom megfejteni, hogyan is lehetséges ez. Mármint a pajzsmirigyes eltérés. Kíváncsi vagyok nagyon, remélem nem felejtem el, és holnap majd le is írom ide, hogy mit derítettem ki!

* Vasárnap este Zoli ment a trafikba cigit venni. Kérdezem tőle, hogy esetleg valami csoki félét lehet azon a helyen kapni? Mert ha igen, akkor hozzon már nekem valamit, legyen olyan nagyon kedves. Hát az arcát nem láttam, de el tudom képzelni az arckifejezést, ami a felháborodott kérdését kísérte: Cukrosaaaat??? Hát igen, bammeg, cukros csokoládét akarok enni!
Kaptam egy tábla milkát. :)

**Jó, bevallom, szégyentelenül sokat ettem most, de komolyan. Tiszta horror volt például, ahogy téptem fel a milkát mikor kiléptünk a közértből... És akkor azt még nem is mondtam, hogy vettem egy sárgadinnyét is, amit akkor tervezek felvágni, ha kicsit ülepedett a pocakomban a mogyikrém... tehát nemsokára...