A hét eseményei

Orvosilag megint jó mozgalmas hetünk volt, másra szinte nem is jutott idő megint, csak a kórházba járásra. Hét elején Cicóval mentünk, a fülészetes probléma tartott még, már csak egy kis takony van, amúgy ő rendbe jött. Aztán nekem lett torokgyulladásom, de láz és szenvedés mentesen átvészeltem azt a pár napot, hála a raklapnyi vitaminnak, amit január óta szedek. Most éppen Zoli van soron, betegen, lázasan ment be ma is dolgozni (megint szombat, jeeeee!), hát vele nem kegyes a sors, ő szenved a legjobban. De nem is csoda, éjjel-nappal dolgozik, alig pihen, nem eszik rendesen, gyenge az immunrendszere. Kéne neki egy jó nagy pihenő, de az elkövetkező hónapokban ez biztos nem fog bekövetkezni.
Aztán szerdán mentem erre az extra kisujj néző uh-ra a kórházba, ahol egy "független" doki vizsgált, persze a saját orvosom is bejött. Hát egy akkora kiba' nagy pofont adtunk a szarnak, hogy komolyan, ha egész nap a kanapén fekszem a gyerekkel együtt, az is hasznosabb időtöltés lett volna ennél. Ennek a "független" dokinak épp nem volt jó napja... Először is finoman lebaszta az én orvosomat a fülem hallatára - komolyan, szégyen szerintem, nekem volt kellemetlen - hogy hát nekem már a 16. héten chorionra kellett volna mennem. Épp csak azt nem mondta, hogy akkor most mi a faszt keresek itt 22 hetesen...? Jó, persze most sarkítok, közel nem volt ennyire alpári, mint ahogy ezt most én előadom, de a viselkedése rendkívül agresszív és támadó volt. Gyorsan közbevágtam, még mielőtt a földbe döngöli ok nélkül az én dokimat, hogy hát valójában mi, szülők tiltakoztunk a chorion ellen, a orvosom természetesen tájékoztatott minden lehetőségről. Hát már ez gáz volt nagyon, hogy oda megyek a problémámmal, szívességet tesz nekem egy doki azzal, hogy megvizsgál, és ezt a szívességet az én orvosom intézi nekem, erre még ő van lebaszva...
Majd jött a vizsgálat, aminek az első percében lenézően közölte a "független", hogy hát ott a középső kisujjperc, együtt is leszámolhatjuk. (Leszámoltuk, tényleg ott volt.) Kérdeztem tőle, hogy ez most a jobb vagy a bal keze? Hát, azt ő nem tudja, de lényegtelen is, mert ha egyiken nem látszik, akkor a másikon sem, de hát ott van, kár is ezen rugózni. Ekkor átszörfözött a másik kézre, és hát ott nem látszott. Aszondja jó, akkor nincs, majd lesz a 28. héten... Pff. Kabbe.
Ekkor már azért finoman kezdett belefolyni a vizsgálatba a saját dokim is, mert szerintem érezte, hogy vakvágányra fut ez a konzultáció... Szóba került az amnio, ahol a down-t, és egyebeket már kizárták. Jaaa, hát akkor meg mit aggódunk, a kisujj középső ujjpercének hiánya kizárólag ehhez a szindrómához köthető, szóval megint csak oktalan az ott létem. - Így a "független".
Erre mondom neki, hogy hát sajnos én ezt másként tudom, a 17-es kromoszóma rendellenességgel született lányomnak is legalább három testi jegye van, ami a down kórra utaló tünet, de hát na, mégsem down a gyerek, hanem egészen más... Ekkor azért ő még kitartott a téves elmélete mellett - nem is értem, orvos hogyan engedhet meg magának ilyen kijelentést, basszus, üljön már vissza az iskolapadba, vagy járjon továbbképzésekre!
Aztán kaptam még egy konkrét utalást arra, hogy én csak annak köszönhetem, hogy ő most csinál nekem egy uh-t, mert jó viszonyt ápol az orvosommal, meg mert szakmailag érdeklődő... Ekkor már csak mosolyogtam rá, és megemlítettem, hogy hát igen, mennyire szerencsésnek is érzem magam!
Az orvosommal közben párszor összenéztünk, láttam, hogy forgatja a szemeit, és kábé elsüllyed szégyenében, hogy iderángatott ezért...
Aztán ezt négyszemközt átbeszéltük, mondta, hogy igen, én tudom jól, a kissujj középső ujjpercének nem ábrázolódása nem kizárólag a down tünete, hanem általánosságban utalhat valamilyen genetikai rendellenességre, ezt ő is így tanulta.
Akkor jó!
Péntek, szív uh. Hajdú Júlia doktornő nagyon szimpatikus, nagyon kommunikatív, alapos és precíz. Hálás vagyok, hogy az orvosom szorgalmazta, hogy hozzá menjek és elintézte nekem ezt a soron kívüli időpontot. Ahhoz képest, hogy a János kórház omladozó épületében történt a vizsgálat, és 2 órát vártam, hogy bejussak, komolyan, pont olyan színvonalú volt szakmailag, mintha 25 ezret fizettem volna érte magánban! Lellike szíve a helyén dobog, minden oké, semmi kivetnivalót nem talált a doktornő sem működésileg, sem anatómiailag. Remek!

Amniocentézis második felvonásának eredménye elkészült. Negatív.
Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy ezzel a vizsgálati módszerrel nem találtak szerkezetbeli vagy számbeli eltérést a kromoszóma állományban. (Ettől még lehet beteg a gyerek, mert minden eltérést ez a módszer sem tud szűrni. Anno Fekete prof. azt mondta nekem Cicó kapcsán, hogy ő a 17-es kromoszómájával nem akadt volna fent az amnió hálóján.) Na, ezt a kis zárójeles megjegyzést nem azért tettem, mert ennyire kurvára negatív vagyok! Mert egyáltalán nem, most pl. tök optimista vagyok, meg már pár napja/hete így van ez. Csak a félreértések elkerülése végett írom, ha valaki csak úgy a világhálón szörfözve olvasgat az amnióról, akkor jó, ha tudja, hogy ez a vizsgálati módszer sem mindenható.

Az I-re a pont:
Tegnap ismét egy hosszabb telefonos konzultációval zártuk le az orvosi eredményeket a dokimmal. Némi bűntudattal a hangjában mondta - szerintem lelkére vette a "független" orvos beszólásait - hogy hát lehet, hogy erőszakosabbnak kellett volna lennie velem a chorionboholy biopszia kapcsán... De valójában az is negatív lett volna, és ugyanott tartanánk, mint most, hogy minden eredmény jó, csak az a kisujjperc nem ábrázolódik... És az függetlenül a chorion elvégzésétől sem ábrázolódna, szóval mindegy is.
Meg mondott olyat is, hogy egész este azon törte az agyát, hogy hova, milyen vizsgálatokra küldjön még engem... Jááááj! Na, neee! Ekkor már mondtam neki, hogy nekem igazán a tököm tele van a vizsgálatokkal - igen, ezt kimondtam -  én már sehova nem vagyok hajlandó menni extrában, hagyjon engem békén, találkozunk a 25. héten a magán rendelésén! Ebben maradtunk végül.
Egy centivel nem vagyunk közelebb a valósághoz. Az egyik kézen látta ő is a kisujjperc  csontosodását (jobb kéz volt szerintem amúgy, "független" doki nem tudta), a másikon nem látta ő sem. Kombinált teszt negatív. Szív uh rendben. Amnió negatív. Szóval mindannyian kíváncsian várjuk a végkifejletet.
Lellikének szerintem még azelőtt csekkolni fogja a dokim a kisujját, mielőtt a köldökzsinór el lenne vágva... Lehet, hogy előbb közli majd születéskor velem, hogy hány ujjperce van a gyereknek, mint ahogyan a szülésznő bemondaná, hogy kislány...