Hogy ez mekkora megkönnyebbülés!
Az amnioval ugye elestem a magzati szív uh lehetőségétől, mert az asszisztens szerint már kifutok az időből, nem is kaphatok új időpontot, meg amúgy sincs a Doktornőhöz csak 3 hét múlva, ésatöbbi, menjek magánba...
Nem éltem meg nagyon komoly lelki traumát az új fordulat miatt, egyszerűen elkönyveltem, hogy ma Magyarországon így működik az egészségügy, végül is eddig is mindent magánban intéztem, miért is akartam én ezt a költséghatékony megoldást? (Nem is én akartam, hanem az orvosom... Hát, mindegy.)
Tegnap volt a dokim első munkanapja az egy hónapos szabadsága után, és délután már hívott is, mert apukája (aki szintén nődoki, és hozzá szaladtam rémületemben konzultálni pár hete) jegyzeteket hagyott az asztalán, és jaaaj, mi ez, hogy nincs a gyerekemnek kisujja?
Hát egy hosszabb telefonbeszélgetés során átrágtuk az elmúlt hetek eseményeit. Tisztáztuk, hogy csupán csak egy kisujjpercről van szó, aztán megtörtént az amnió, igen, Hajdú Krisztina doktornő, Bártorfi doktor úr, (De maga nyilván tudja, hogy azonkívül 50 ezer más rendellenesség is lehet? Persze doktor úr...) nem, nem mentem már több orvoshoz, nem nézettem meg 17 ezer forintért újabb uh-val, hogy tényleg nem látszik az az ujjperc, nem Doktor úr, nekem már nincs humorom ilyenekre megint pénzt kiadni... Igen, a vége úgyis amnió, akkor inkább egyből azt csináltattuk... Jaa, hogy a szív ultrahang? Hát, arról lemaradtam, az asszisztens szerint kár is kapálóznom új időpontért, menjek magánba, ha ragaszkodok Hajdú Júliához, de ha nem, akkor is!
Szóval végre sikerült átbeszélni mindent, és hát be is indult a gépezet... Még nincs délelőtt 10 óra, de már intézett is a dokim a kórházba időpontot Hajdú Júliához szív uh-ra (akkor mégiscsak lehetséges, hogy ne magánba menjek? Akkor mégiscsak van szabad időpont még ebben az évezredben?), plusz még jövőhét szerdán be kell mennem, mert egy másik orvossal is meg akarja nézetni azt a kisujjpercet. Nem kételkedik Ő Bátorfi doki szakvéleményében, csak próbálja ébren tartani a reményt, hogy csupán arról van szó, hogy a vizsgálat alatt úgy tartotta a kezét a legkisebbik lány, hogy nem látszódott az az ujjperc.
Szóval itt gyülekeznek nekem az időpontok, és nem kell ezért újabb súlyos tízezreket fizetnem. Nem, mert ugye van egy orvosom, akinek kifizetem a terhesgondozás díját, plusz a szülés díját, és ő is úgy gondolja, hogy akkor ha bármi gond van, természetes, hogy a kórházban minden vizsgálatot elvégeznek amit csak lehet, ezért nem kell magánba rohangálni, természetes, hogy ő majd kitapossa nekem az utat tb alapon...
Szóvalna! Így mennek a dolgok, ha az ember háta mögött áll egy orvos.
Ettől persze még simán lehet beteg a gyerekem, tudom. De engem akkor is megnyugtat, hogy nem asszisztensek küldenek telefonon
Én így biztonságban érzem magam. Szóval ismét dolgozik, és nagyon remélem, hogy idén október előtt már nem is megy többet szabira!
Nagyon jó, hogy ilyen szuper orvosod van, tudom fizetsz érte, de attól az, hogy aggódik érted és felhív akkor sem természetes. Nekem az első terhességemnél sikerült olyan magándokit találni, akit fél időben gyorsan ott is hagytam, mert bizony hiába magánrendelés, olyan flegma, kelletlen és kellemetlen volt, hogy futva menekültem tőle, amikor egy szülésznőtől bónusznak még azt is megtudtam, hogy felejtsem el a gátvédelmes szülést ennél az orvosnál, mert ő ha kell ha nem biztos, hogy vágni fog, pedig ódákat zengtek róla a fórumokon......
VálaszTörlésJa, hát igen, tényleg nagy mázlim van vele! Pedig én semmit nem tudtam róla, mikor anno Cicóval voltam terhes, és felhívtam. Igazából egy másik dokihoz akartam menni, akit egyik ismerősünk ajánlott, de ő nem tudott elvállalni, így irányított ehhez az orvoshoz. Szerencsés voltam nagyon. És szerintem nagyon fontos, hogy az ember bízzon az orvosában.
Törlés