Tegnap végre elmentünk sétálni a lánnyal, órákon át homokoztunk, sétáltunk. Ez olyan fárasztó volt nekem, hogy estére bizseregtek a végtagjaim. Jól ellustultam! Persze, hát aki az ebédet minden délután 1-2
Úgy terveztem, ma is megyünk, mert Cicó meglepően jól viselte tegnap a játszózást, elsőként érkeztünk, és hat órára egészen megtelt a játszó, és ő nem menekült sírásra görbülő szájjal kifelé a gyerektengerből! Erre ma kb. 7-kor ébredt, aminek az lesz az eredménye, hogy még ebéd előtt elalszik, aztán délután ébred, ebéd, és mire felocsúdnánk már este van, és nem megyünk sehova.
És holnap sem, mert koraiba kell menni. Mindegy, azért "nyár indítónak" jó volt ez a tegnapi homokozás, megyünk majd sokat szocializálódni, amennyire a lehetőségek engedik.
Hát de elkanyarodtam!
Arról akartam írni, hogy megkezdődött a bálnásodás! Este már érzem a hasamat, nem is tetszik ez az új érzés, feszül, húzódik. Tudom, hogy ez normális, de zavar a mozgásban. Napközben amúgy semmi bajom, tök jól vagyok, még mindig rácsodálkozom erre. A bőr is feszül a hasamon, ami úgy érzem hirtelen túl nagyot nőtt. A bőröm ocsmány lett, 2-3 naponta új pattanások, kelések keletkeznek az arcomon, mellkasomon. (Amúgy sem volt sosem szép a bőröm igazán, de most aztán igazán "csodás-ragyogó" kismama vagyok..! ) Borzasztó. A melltartóimat is kinőttem, be kell szereznem pár nagyobb méretet, mert konkrétan inkvizítori kínokat élek meg ezekben a darabokban.
Ja, és elkezdett szivárogni az előtej is, hát csodás! Meg még miről is akartam panaszkodni?
(Annyira gáz, hogy mindig csak panaszkodok, ugye? Jobban belegondolok, úgy tűnhet, hogy folyton csak nyivákolok, nyekergek, hogy milyen szar az élet... Pedig nem az van ám, hogy egész nap csak puffogok meg dühöngök. Bármilyen hihetetlen... Na, minnyá kipréselek magamból valami örömtelit is!) Ja, hát hogy megérkeztek az éjszakai lábgörcsök is, és +5 kilót mutat a mérleg a kiinduló súlyhoz képest. Juhéééj! Visszakanyarodok a szigorú méréshez, ch számoláshoz. Hiába, itt az eredménye a lazulásnak, a saccra evésnek, az eper kétpofára történő zabálásának. (De hát eper szezon van, na!) Nem akarok olyan nőnek tűnni, aki azt gondolja, hogy egy terhességet normális dolog súlygyarapodás nélkül végig csinálni. Tudom, hogy nem, és tudom, hogy meglódul majd még párszor a mérleg nyelve szeptemberig. De Cicóval 30 kiló plusszal sikerült szülni mennem, és biztos vagyok benne, hogy akkor ott már bejátszott az IR (bár más oka is volt annak). Szóval ha valaki tudja milyen + 30 kilót cipelni a terhesség 35. hetében, akkor az biztos, hogy még egyszer ezt nem akarja átélni. Na, csak ezért rugózok ennyit ezen a súly témán, más oka nincs. Amúgy tök nem zavarna az egész, csak gondolom, 90 kilósan az augusztusi negyven fokban kicsit szarul érezném magam. Jó lenne azt elkerülni.
Írjak már jót is... hát annak pl lehet örülni, hogy nem estem bele azon nők 1%-nyi csoportjába, akik elvetélnek amnio után! (Hát persze, ügyesen, és sokat feküdtem a kanapén!)
Meg annak is kezdek örülni, hogy idén is megyünk Kispálra Orfűre. Tavaly kalandos volt az államvizsga miatt, most azt hittem, kalandos lesz a terhesség miatt. De nem, a dokim elengedett.
Ja, meg örülök annak is, hogy ma végre vadast ebédelek zsemlegombóccal, egy hete vágyom rá, végre-végre megfőzöm. Sederedek is minnyá a konyhába, befogom a lányt is! Majd ő gyúrja a gombócokat.
Nem erőlködöm tovább, szerintem nekem jobban áll a panaszkodás... Szóval az is nyomja még a lelkemet, hogy hirtelen rám szakadt ennek a kurva nyelvvizsgának a hiánya. Jobban mondva a hiányából fakadó bűntudat. Egy éve halogatom ezt a nyelvtanulást mindenféle ürügyekkel, de be kell látnom, hogy több időm sosem lesz, tehát valahogyan be kell iktatni a mindennapokba. Ne is reménykedjek, hogy majd szeptembertől könnyebb lesz, vagy jövőre, vagy mittudomén. Szóval bele kell vágnom, nincs mese. Már most utálom, kiver a hideg a nyelvtanulás gondolatától. Annyira irigy vagyok azokra, akikre úgy ragad az idegennyelv, mint a kosz! Akik egyszerűen csak megértik a nyelvtani fordulatokat és csak a gyakorlásra, szavak tanulására kell időt fordítaniuk. Az én agyam egyszerűen nem áll rá más nyelvek logikájára, nekem nem megy, egy nyelvi analfabéta vagyok. (Ilyen kifejezés létezik? Nem hiszem. Na, tessék, még magyarul is nehezen tudom kifejezni magam...) Na, erre majd még visszatérek, de jaaaj, minnyá dél, mi lesz így a vadassal??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése