Kétségek

Tegnap a reggeli tesztem (már csak reggelente csináltam!!!) halványodott. Puff neki, elkapott az őrület, nyilván. Már temettem az egész terhességet.

Reggel jelenésem volt az endo dokinál. Megállapította az inzulinrezisztenciát. Kérdeztem, hogy ez mennyire súlyos.. Azt mondta, akkor nevezhetné enyhének, ha a kezdő, vagy a két órás értékem megközelítené a normálisat... Hát, nekem nem közelíti meg. Na! De azt is mondta, hogy a 60-as érték két óránál sok mindent jelenthet, ez egyénileg eltérő. Valakinek meg sem kottyan ez az érték, másnak meg teljesen 'leáll' vele minden... Az, hogy három hónap ch diétával sikerült az anyagcserémet bemozdítani, mindenképpen jónak számít. (Ennek örültem.) Rögtön ezután rámutatott a két leletemre, és hozzátette: "Ettől ezek még rossz eredmények." 

Jó, hát kösz a bíztatást...!

A gyógyszert így már nem kezdhetem el, hogy pozi lett a tesztem, így csak inofolic-ot kaptam, amiben a napi maximum folsav bevitele van, meg még egy hatóanyag, ami segíti a sejtek tápanyag felszívódását. Na, vagy valami ilyesmi, nem mondanám, hogy maximálisan utána olvastam... Ennek a csodaszernek horribilis ára van... Szóval asszem betolom ezt a 30 napra elegendő cuccot, aztán el is búcsúzom ettől a csodaszertől. (Ezt most gondolom így. Ettől még 1 hónap múlva simán gondolhatom másként...)

Na, meg azt is mondta még, hogy mint a kis angyal, toljam tovább a 160 gr-os ch diétát, mindenféle kilengések nélkül. Ehhez jelentkezzek be dietetikushoz. Klassz. Újabb pénzek röppennek ki az ablakon...

Kértem is időpontot az asszisztensnél a táplálkozási guruhoz. Hát, az egy elég idióta szitu volt. Nézte a nő a lapomat, felcsillanó szemmel, mosolyogva aszondja, hogy akkor maga kismama??? :) (MM-ről tudni kell, hogy többségében teherbe esni vágyó, gyermektelen nők járnak oda. Persze van kivétel. Szóval a terhesség ott maga az ötös lottó!) Hát, én lebiggyedő szájjal mondtam neki, hogy Éppen hogy...

Éppen, hogy...? Hogyan lehet éppen hogy terhesnek lenni??? Milyen idióta válasz ez??? Komolyan, néha én sem értem magamat, de akkor valahogy nem tudtam magabiztosan, kicsattanó boldogsággal azt mondani, hogy igen... Két vetélés után, 4. héten, reggeli halványabb csíkkal, valahogy csak... nem is tudom, éppen hogy érzem magam kismamának... Na, ezek után nem nagyon mosolygott már rám a hölgy, de hát ez van.

Szombaton még egy vérvétel, mert endo doki mindenáron pajzsmirigy problémát is szeretne nálam bizonyítani. (Ő persze úgy fogalmazott, hogy zárjuk ki...) Aztán jövőhéten táplálozási szaki, aki remélem majd jól megmondja, hogy ehetek-e kicsit más időfelosztásban, mert ez így nekem nem igazán oké. Meg majd gondolom elzavar sportolni is, amire én majd sűrűn ingatom a fejemet.

Délután várt a saját nődokim, hogy ideadja a reciket a progi pótlásra. Miután megállapítottuk, hogy korai még az ultrahangos vizsgálat, mondta, hogy azért inkább pattanjak fel az ágyra. 

(Jézusom, iszonyú csend van a másik szobában. Lány tuti, hogy valami olyat csinál, amit nem szabad. Az szokta annyira lefoglalni, hogy még hangot sem ad ki... Uhh... na, mindegy, csak egy zsák régi ruhát rámolt ki.)

Szóval pattantam. Terhesség egyértelműen méhen belül kialakulóban. Petezsák még nincs, de ez egyelőre nem gond. Két hét múlva megyek újra, szívhangot hallgatni! Kussoltam persze a reggeli halványabb tesztről, a kívülállók had higgyék csak azt, hogy normális vagyok...

Itthon aztán toltam egy harmadik tesztet is aznap, és szépen azonos tónusú lett mindkét csík. (Persze, endo dokitól haza érve is csináltam egyet délben. Jó, nem kell kiröhögni, aggódtam! :) )

Na, és akkor ma reggel még egy teszt, és csodaszép, egyforma sötét csíkok! Szóval esküszöm, leállok, nem csinálok többet! (Van még itthon két teszt... Talán jövőhéten... de nem biztos. Lehet, ki kéne dobni, mert tényleg megbolondulok így.)

Mindenesetre a kétségek most szerte foszlottak, a hőmet sem mértem ma már, és már nem is tervezem! 

Jó lesz ez!

A másik oldal...

Tegnap volt férjem vizsgálata. A DNS fragmentatio még hiányzik, meg a tenyésztés is. Minden más viszont nagyon rendben van, az összes érték határon belül! 

A többinek még kb. 3 nap, hogy megérkezzen az eredménye. Engem nyilván a töredezettség érdekel a legjobban. Kérdeztem a biológust, hogy annak az eredménye mennyire befolyásolhatta a körülményeket Cicó fogantatásakor. Hát nem nagyon volt képben a nő, igazán normális, egyértelmű választ nem tudott adni. Szóval ha megvan az az eredmény, és nem jó (amit nem szeretnék), akkor első körben majd a nőgyógyásznál próbálkozom, ha majd rajta is látom, hogy se kép se hang - ez amúgy borzasztó, hogy az orvosok egymás szakterületeihez semennyire nem tudnak hozzá büfögni. Jó, nem azt mondom, nyilván egy asztalos sem tud sokat mondjuk az épület szobrászatról... na de az emberi test... itt minden, mindennel összefügg, ne má', hogy nem érzik szükségesnek, hogy egységében lássák az emberi szervezetet. - akkor majd keresek egy genetikust, aki válaszol a kérdéseimre.

Amúgy a vizsgálat nagyon izgi volt, mi is bekukkanthattunk a mikroszkópba. Nagyon cukin rohangásztak a srácok, mintha valami fontos dolguk lenne. :)

Az eredményekkel majd még el kell menni egy andrológushoz is - a nagy kérdést ott is fel kéne tenni a töredezettségről, de én oda sajnos nem megyek, férjem meg nem hiszem, hogy annyira toppon lesz, hogy beszúrja a kérdését lábjegyzetbe. Na, mindegy.

Aztán ennyi. Ha ez a babó tisztességesen kapaszkodik, akkor egyelőre le is állunk a kutakodással. Lássuk, mit hoznak a következő hetek...

A mai tesztem példásan sötét már. Tényleg abba kéne hagynom a mániákus tesztelgetést...

Nem várt napja, 14. dpo

Nagyon lassan és kétségek közt telt ez a néhány nap. Szép sorozatot lőttem a tesztekből, mindjárt fel is teszem ide. Eleinte nagyon örültem, hogy picit erősödnek a csíkok. Aztán persze szerettem volna már nagyobb sebességre kapcsolni, mert türelmetlen vagyok, nyilván. Szóval tegnap azért eléggé elbizonytalanodtam. Szomorúan próbáltam beletörődni, hogy semmit nem tehetek, ha halványodni kezd, azonnal el kell fogadnom a helyzetet...

Tegnapelőtt és tegnap kevés véres nyákom volt, a hőm két tizedet esett, és a tesztek is stagnáltak, szerintem nem erősödtek. (Mondjuk nem is feltétlen kell nekik minden nap, de az én elmém ezt intő jelnek vette.) Persze, ugrásra készen vártam a halványodást!

Aztán ma reggel, 14. dpo, bumm, ott volt az erős második csík, és a hőm is szépen ballag újra fölfelé. Szóval azt hiszem, ma van az a nap, mikor elhiszem, hogy ez a terhesség meg fog maradni. Vagy legalábbis a biokémiai esélyét már talán kizárhatom.

Férjem is tudja már, még péntek este megmutattam neki a teszteket.

Dokimat is hívtam, napi 3x1 utrót javasolt. Egy dobozzal van nekem itthon, így csütörtökön mindenképp mennem kell hozzá, mielőtt ez elfogyna. Nagyon korai akkor még az uh, szerintem csak berongyolok majd a recikért, a rendes vizsgálatot tolnám még vagy két hétig.

Ezek itt a reggeli tesztek, természetesen vannak délutániak is... Nem tudom, mikor fog a gyanakvásom annyira lecsökkenni, hogy abbahagyjam a tesztelést. Most mindenesetre már tuti ritkítom, majd lassan próbálok meg lejönni a szerről. :) Napi egy, aztán már csak két naponta... :) Aztán majd meglátjuk...

Pont tegnap mondtam férjemnek, hogy milyen furi... Mikor Cicóval voltam terhes, a hatodik héten csináltam csak tesztet. 6+1-en sztk-s doki csak annyit írt a papírra, hogy egy élő embrió... Akkor még mit sem tudtam szívhangról, vetélésekről, stb... A legnagyobb lelki nyugalommal utaztunk el egy hétre egy másik országba, nászútra. A következő nődokis látogatás úgy a 8. héten lehetett, akkor uh sem volt, nem is tudom már, minek mentem akkor. Viszont ott egyértelmű lett, hogy választani kell egy 'pénzes' dokit. Vele talán a 11-12. héten találkoztam, akkor volt a második uh-m, akkor hallottunk először szívhangot. És hogy ez ekkor normálisnak tűnt! Úristen, majd' 3 hónapos terhesség, és bennem fel sem merült egy másodpercig sem, hogy talán nem is él a babám, lehet már elvetéltem... Akkor minden annyira normálisan zajlott bennem, körülöttem. Egy pozi teszt, egy orvosi megerősítés, majd a 12 héten szívhang hallgatás. Most meg... Nem is akarom tudni, hogy forintosítva mennyit teszteltem már, és hogy mennyit fogok még... A hatodik héten szívhangot akarok hallani, és mivel 2013-ban a hetedik hét körül ment el a pici, így tuti, hogy akkorra is akarok majd valami bizonyítékot... Tiszta agyrém... Hát ezt teszi két vetélés...

Ma este lesz a termékenységi vizsgálata Zolinak. A beszámolóval majd holnap jövök. Illetve csütörtökön reggel még megyek endokrinológiára, ahol már 100%, hogy nem kaphatok gyógyszert az IR-re. A terhesség kizáró tényező. Ja, a diétát szigorítottam, nagyon lelkiismeretesen próbálom az 'időre evést' betartani. Nekem ez komoly problémát okoz... A minőség nem gond, 'szemetet' nem eszek. Inkább az a probléma, hogy gyakran elfelejtek enni. De most odafigyelek erre is nagyon.

És próbálom beleélni magam, hogy végre lesz kistesó! :)

Lehet örülni?

Szóval lehet aggódni örülni...

Negyedikén lh csúcs volt, ötödikén hajnalban indultunk a kórházba. Gondoltam, hogy gyermekáldás tekintetében ez a hónap off lesz, mert ugyan tettünk mi a dolog érdekébe hétvégén, mégiscsak magabiztosabb az ember, ha tüszőrepi napján együtt tud lenni a párjával... Aztán a kórházi napok el is sodorták a gondolataimat a dologtól (szerencsére). Bár a hőmet mértem a kórházban, azért úgy voltam vele, hogy az értékek valószínűleg nem relevánsak, mivel az éjszakai alvásokat sokszor tarkították ébredések. Aztán már a vége felé a hőt sem mértem, nem láttam értelmét. Itthon aztán a 9. dpo-n 37-re ugrott az ébredési hőm. Bár a 9. napon nagy merészség a hcg teszt, főleg, hogy már csak 25-ös volt itthon, de azért csak ellőttem egyet. (Egy 37-es hő alapos indok erre...:D ) Amin mintha lett volna valami... Annyira elmebeteg állapot tört rám, mert hát az eszem tudja, hogy ez képtelenség, egy 25-ös a 9. dpo-n még semmit nem mutathat, de én láttam azt a nagyon halvány valamit. Persze mi sem természetesebb ilyenkor, minthogy megszállottan újabb tesztet tol ember lánya, aki nagyon vágyakozik a terhességre. Hát persze, hogy ez reálisabb út, mint várni még legalább két napot. :) 

Az esti, szintén 25-ös teszten pedig erősödött az a valami, ami nem is lehetett ott. Ha most kicsapnám valaki elé ezt a két tesztet, tuti, hogy azt mondaná, hülye vagyok, és csak oda képzelem. De én annyira magabiztos voltam, hogy 10. dpo-n, reggeli vizeletből lőttem egy halvány, ám határozottan két csíkos tesztet. Bemártottam, letettem, beültem a fürdőkádba és tök békésen megfürödtem. Egyszerűen tudtam, hogy ott lesz az a csík, mikor pár perc múlva rápillantok. És ott is volt.

Aztán ma kipattantam az ágyból hajnalba és rongyoltam a wc-re. A csíkom erősödött. Jó, ez még mindig csak halvány pozinak számít, de még van két napom nemvártig. Szóval elég magabiztos vagyok.

Magabiztos, mert a 10. dpo-s tesztem is már erősebb, mint az áprilisi vetéléskor nemvárt napján előtt. Szóval egyrészről azt érzem, hogy ez a csöppség már most életképesebb, mint az áprilisi babó volt. Másrészről meg eléggé aggódok, mert folyton az motoszkál a fejemben, hogy mikor kezdenek halványodni a csíkok, hívjam-e a dokimat, menjek-e vérvételre, nézessek progi szintet, hcg értéket,  kezdjem-e el az utrot szedni...? vagy adjak a természetes szelekciónak még néhány nap esélyt. Engednem kell-e a dolgokat a maguk útján rendeződni, vagy közbe kell avatkoznom...?

Abban szeretnék hinni, hogy az eddigi gondokat az IR okozta, és most, három hónap diéta után megoldódnak ezek a problémák, ez a csöppenet magabiztosan fejlődik majd, ha tartom magam az étrendhez. Csütörtökön megyek csak endo dokihoz... Még elötte fel fogom hívni a nődokit, az biztos. Lehet, hogy már ma.

Amúgy nem tudom, miért van ez bennem, de valahogy nem vágyom a közbeavatkozásra. Sőt, nagyon beszélni sem vágyom még a dologról. Talán azért, mert félek az újabb csalódástól. Mindenesetre azt hiszem, Zolinak illene szólni... Tök ciki lesz, ha innen értesül... Egyelőre vasárnapra tervezem, hogy megmutatom neki a teszteket (amik addig bizonyára jelentős számban fognak bővülni...). Nekem sem lenne szabad beleélni magam, mert elég nagy az esély egy újabb kudarcra... Ő meg aztán tényleg olyan, hogy azonnal örülni kezd és nem törődik a körülményekkel.

Az első célom elérni a 37. ciklusnapot. A biokémiai anno azon a napon távozott. Tudom, hogy ez lesz mostantól. Kapaszkodás egyik dátumtól a másikig. 

Azért persze picit örülök. De még nem felhőtlen.

Kell egy baba

Volt a kórházban a másik ágyon egy öt hónapos vízfejű kisfiú. Anyukája egy igazi kretén volt. Simán otthagyták egyedül a kórházban órákra, míg a szülők nem tudom hova mentek, vásárolni a városba, vagy mittudomén. A kisfiú meg ott sírt órákon át minden nap, szerintem éhes volt. 200 mili tápi volt az adagja, ha az elfogyott, nem töltötték újra... Koraszülött volt, a rájuk jellemző összes kórsággal. Oxigén hiány, agyvérzés, vízfejűség (épp az állandó shuntre várt) tüdő bizbasz. 

De annyira cuki volt... Mikor indultunk, legszívesebben felvettem volna és haza hoztam volna.

Na, hát most már nekem is kell egy kisbaba. Azaz, egy újabb.