Ez is egy diéta szidós bejegyzés... sajnálom, tudom, hogy nem túl izgi...

Jaj, hát tiszta takony vagyok. Ez kellett! Tüsszögök, meg ilyenek, de gondolom csak 3 napig fog tartani, mint mindig.
Jó volt ez a húsvét, nekem megint nem sikerült felvennem a ritmust. Kezdem azt érezni, hogy velem van a baj...
Megint voltak olyan idilli terveim, hogy majd a lánnyal kettecskén fessük a hímes tojásokat, meg sütök kalácsot, ésatöbbi. Mivel elutaztunk végül, így a szombati tojásfestésből nem lett semmi, a nyuszis dekorációt meg fölöslegesnek éreztem... Egyedül a kalács sütés volt meg, de hát na...! Kurva szar lett, ez az igazság.
Bemelegítésként még előző hétvégén sütöttem egy kakaós ostoros kalácsot, IR kompatibilisen. Most debütált először a dw 1:4-es édesítő sütiben, és hát be kellett látnom, hogy nekem ez nem ízlik így. Zoli sajnálta kidobni szerintem a giga nagy fonott kalácsot, így éjszakánként rájárt... A fele elfogyott, a másik fele meg a kukában végezte.
Na, de nem adom ám én föl! Választottam egy szimpatikus tk kalács receptet Limarától, természetesen kicsit átvariáltam, mert egy állat vagyok nem bírok magammal... Ezt a második próbálkozást szilva lekvárral és mandulával töltöttem... Na, nem is részletezem tovább, ez is a kukában kötött ki végül, pedig direkt xilittel csináltam, mert az ugye már számtalanszor bebizonyította, hogy méltó a bizalomra!
Aztán jött a húsvét apósoméknál... Roskadozott a krumpli meg a fehér rizs az asztalon, én meg nem vagyok álszent, be is vallom, csúszott rendesen a tiltott kaja! Számolni már nem is kellett... minek...
Azért a reggeliket és vacsorákat lelkiismeretesen betartottam, de hát azt egyszerű is volt. A sonka-tojás-torma nem kilengés, a tk sajtos stanglit meg előre kisütöttem hétvégére.
Ja, ismét megállapítottam, hogy a sütemények kizárólag akkor finomak, ha szigorúan fehér lisztből készülnek... Ezt alá is támasztotta sógornőm aranygaluskája. Meg persze volt más süti is, ami bebizonyította hogy túl gyenge ember vagyok ahhoz, hogy az ilyen masszív kísértésnek ellenálljak.
Na, de ezen a 3 napon is túl vagyunk, már vissza is állt a régi rend! Tegnap főztem pl. tk gnoccit ricottából, spenótos mártásban. Valójában ha az ember még soha nem evett igazán finom gnoccit, akkor ez például egy egész jó vacsinak minősíthető. Ha viszont van összehasonlítási alap, akkor... akkor tegnap nem gnocci volt a vacsi, hanem ricottás galuska, spenóttal...
De igazából ezt érzem az összes ilyen ir-es reform kajával kapcsolatba. Hogy jó-jó, finom, ehető, de ha valami hagyományos kaját akarok vele kiváltani, akkor annak a nyomába sem ér...
Múlthéten pl sütöttem rakott zellert, rakott krumlit helyettesítendő. Ránézésre, állagra, illatra esküszöm, kiköpött rakott krumpli volt! De ízre.... áááá.
Na, egy csomó ilyen kaja van, amit az elvakult ir-esek istenítenek, hogy hát így-úgy milyen kva jó, meg jobb, mint a hagyományos, meg ilyenek. Én meg ugye bedőlök ezeknek a hülyeségeknek, és kipróbálom, és tiszta csalódott vagyok, hogy a zeller nem krumpli ízű, meg a ricotta sem, meg tk íz van a tk kalácsban, meg ilyenek. A zablisztre például már gondolni sem bírok, mások meg abból sütik a palacsintát, úristen, horror!!! És olyanokat mondanak ezek az elvakult fanatikus ir-esek, hogy hát ez egy életforma, és lehet szeretni! Hát persze, mert ugye muszáj szeretni...
Az lenne a részemről a legbölcsebb, ha szépen beállnék a sorba, nem fikáznám itt az ir-es étrendet, mert bizony rám is ez vár halálomig... Nekem is fel kéne csapni a szemellenzőt és azzal áltatni magam, hogy hát igen, ezek az ételek finomak, és igenis lehet szeretni, és semmi másról nincs szó, csak hogy kicseréljük a lisztet meg a cukrot... Persze...
Na, de nem akarom ám én itt feketére festeni az eget az IR fölött, mert igenis van olyan kaja, amit nagyon szeretek úgy, ahogy van, picit fűrészporos, picit édesítős mellékízű, de valahogy mégis finom... Ilyen a túró gombóc, a sk tk pizza, a tortilla, a nokedli. A karácsonyi tk zserbóm nagyon finom lett! Szóval na, azért lehet tényleg jókat enni, nem tagadom...
Csak ugye ilyenkor, egy ünnep alkalmával, mikor az ember körül felszaporodnak a finom ételek, amiket ráadásul nagyon szeretett régen.... hát ilyenkor nehéz ellenállni. És én már azt is tudom, hogy nem leszek az a vasakaratú szupernő, aki haláláig csinálja ezt kilengések nélkül. Az tuti, hogy én mindig enni fogok finom ételeket is, és fagyizni is fogok a családommal nyáron. Uff.

Meg írok már erről a terhességről is, mert nagyon elhanyagolom. Annyira nincsenek tüneteim, hogy fel sem tűnik sokszor, hogy terhes vagyok. Ez olyan furcsa nekem, egyrészt, mert én a terhességet nem így ismertem meg, másrészt meg, mert bűntudatom van, hogy a tesó nem kap elég figyelmet... Már most, pedig még meg sem született...
Múlt héten esküdni mertem volna, hogy már őt érzem mocorogni, erre a héten meg semmi... Be is pánikoltam, hogy lehet, nem is él már, hívtam is az orvosom, hogy a csütörtöki uh-t megpróbáljam hétfőre hozni. Nem sikerült, szóval most még egy hét a bizonytalanságból. Persze, nyilván minden rendben van, de azért nem vagyok nyugodt. Ki találta ki ezt a hülyeséget, hogy 4 hetente uh?? Sőt, tb alapon ugye összesen 3, egész terhesség alatt... Hát, én meg is őrülnék... Nem is tudom, hogyan bírja ki az, akinek nincs magán dokija.