Ez is egy diéta szidós bejegyzés... sajnálom, tudom, hogy nem túl izgi...

Jaj, hát tiszta takony vagyok. Ez kellett! Tüsszögök, meg ilyenek, de gondolom csak 3 napig fog tartani, mint mindig.
Jó volt ez a húsvét, nekem megint nem sikerült felvennem a ritmust. Kezdem azt érezni, hogy velem van a baj...
Megint voltak olyan idilli terveim, hogy majd a lánnyal kettecskén fessük a hímes tojásokat, meg sütök kalácsot, ésatöbbi. Mivel elutaztunk végül, így a szombati tojásfestésből nem lett semmi, a nyuszis dekorációt meg fölöslegesnek éreztem... Egyedül a kalács sütés volt meg, de hát na...! Kurva szar lett, ez az igazság.
Bemelegítésként még előző hétvégén sütöttem egy kakaós ostoros kalácsot, IR kompatibilisen. Most debütált először a dw 1:4-es édesítő sütiben, és hát be kellett látnom, hogy nekem ez nem ízlik így. Zoli sajnálta kidobni szerintem a giga nagy fonott kalácsot, így éjszakánként rájárt... A fele elfogyott, a másik fele meg a kukában végezte.
Na, de nem adom ám én föl! Választottam egy szimpatikus tk kalács receptet Limarától, természetesen kicsit átvariáltam, mert egy állat vagyok nem bírok magammal... Ezt a második próbálkozást szilva lekvárral és mandulával töltöttem... Na, nem is részletezem tovább, ez is a kukában kötött ki végül, pedig direkt xilittel csináltam, mert az ugye már számtalanszor bebizonyította, hogy méltó a bizalomra!
Aztán jött a húsvét apósoméknál... Roskadozott a krumpli meg a fehér rizs az asztalon, én meg nem vagyok álszent, be is vallom, csúszott rendesen a tiltott kaja! Számolni már nem is kellett... minek...
Azért a reggeliket és vacsorákat lelkiismeretesen betartottam, de hát azt egyszerű is volt. A sonka-tojás-torma nem kilengés, a tk sajtos stanglit meg előre kisütöttem hétvégére.
Ja, ismét megállapítottam, hogy a sütemények kizárólag akkor finomak, ha szigorúan fehér lisztből készülnek... Ezt alá is támasztotta sógornőm aranygaluskája. Meg persze volt más süti is, ami bebizonyította hogy túl gyenge ember vagyok ahhoz, hogy az ilyen masszív kísértésnek ellenálljak.
Na, de ezen a 3 napon is túl vagyunk, már vissza is állt a régi rend! Tegnap főztem pl. tk gnoccit ricottából, spenótos mártásban. Valójában ha az ember még soha nem evett igazán finom gnoccit, akkor ez például egy egész jó vacsinak minősíthető. Ha viszont van összehasonlítási alap, akkor... akkor tegnap nem gnocci volt a vacsi, hanem ricottás galuska, spenóttal...
De igazából ezt érzem az összes ilyen ir-es reform kajával kapcsolatba. Hogy jó-jó, finom, ehető, de ha valami hagyományos kaját akarok vele kiváltani, akkor annak a nyomába sem ér...
Múlthéten pl sütöttem rakott zellert, rakott krumlit helyettesítendő. Ránézésre, állagra, illatra esküszöm, kiköpött rakott krumpli volt! De ízre.... áááá.
Na, egy csomó ilyen kaja van, amit az elvakult ir-esek istenítenek, hogy hát így-úgy milyen kva jó, meg jobb, mint a hagyományos, meg ilyenek. Én meg ugye bedőlök ezeknek a hülyeségeknek, és kipróbálom, és tiszta csalódott vagyok, hogy a zeller nem krumpli ízű, meg a ricotta sem, meg tk íz van a tk kalácsban, meg ilyenek. A zablisztre például már gondolni sem bírok, mások meg abból sütik a palacsintát, úristen, horror!!! És olyanokat mondanak ezek az elvakult fanatikus ir-esek, hogy hát ez egy életforma, és lehet szeretni! Hát persze, mert ugye muszáj szeretni...
Az lenne a részemről a legbölcsebb, ha szépen beállnék a sorba, nem fikáznám itt az ir-es étrendet, mert bizony rám is ez vár halálomig... Nekem is fel kéne csapni a szemellenzőt és azzal áltatni magam, hogy hát igen, ezek az ételek finomak, és igenis lehet szeretni, és semmi másról nincs szó, csak hogy kicseréljük a lisztet meg a cukrot... Persze...
Na, de nem akarom ám én itt feketére festeni az eget az IR fölött, mert igenis van olyan kaja, amit nagyon szeretek úgy, ahogy van, picit fűrészporos, picit édesítős mellékízű, de valahogy mégis finom... Ilyen a túró gombóc, a sk tk pizza, a tortilla, a nokedli. A karácsonyi tk zserbóm nagyon finom lett! Szóval na, azért lehet tényleg jókat enni, nem tagadom...
Csak ugye ilyenkor, egy ünnep alkalmával, mikor az ember körül felszaporodnak a finom ételek, amiket ráadásul nagyon szeretett régen.... hát ilyenkor nehéz ellenállni. És én már azt is tudom, hogy nem leszek az a vasakaratú szupernő, aki haláláig csinálja ezt kilengések nélkül. Az tuti, hogy én mindig enni fogok finom ételeket is, és fagyizni is fogok a családommal nyáron. Uff.

Meg írok már erről a terhességről is, mert nagyon elhanyagolom. Annyira nincsenek tüneteim, hogy fel sem tűnik sokszor, hogy terhes vagyok. Ez olyan furcsa nekem, egyrészt, mert én a terhességet nem így ismertem meg, másrészt meg, mert bűntudatom van, hogy a tesó nem kap elég figyelmet... Már most, pedig még meg sem született...
Múlt héten esküdni mertem volna, hogy már őt érzem mocorogni, erre a héten meg semmi... Be is pánikoltam, hogy lehet, nem is él már, hívtam is az orvosom, hogy a csütörtöki uh-t megpróbáljam hétfőre hozni. Nem sikerült, szóval most még egy hét a bizonytalanságból. Persze, nyilván minden rendben van, de azért nem vagyok nyugodt. Ki találta ki ezt a hülyeséget, hogy 4 hetente uh?? Sőt, tb alapon ugye összesen 3, egész terhesség alatt... Hát, én meg is őrülnék... Nem is tudom, hogyan bírja ki az, akinek nincs magán dokija.

Újabb uh, és az IR

9+4-en átlendültünk egy újabb vizsgálaton. Tökmag kb. 30mm. Hát, már nem sokáig tökmag... Azért csak kábé tudom a méretét, mert egyszerűen nem jegyeztem meg! És férjem sem! :) Szóval harmincvalamennyi milliméter, ez a lényeg.

Szépen zakatolt a szívecske megint, meg minden rendben van, ahogyan azt kell.

Volt ugyan egy pillanat, mikor azért dobbant egyet a szívem. 

Miután megállapította a doki, hogy eddig minden oké, elkezdett nagyon belemerülni a vizsgálódásba, vadul igazgatta az uh fejet bennem, és a monitoron is ráközelített a picire és környékére. Akkora munkában volt, csak sejtettem, hogy mit néz. Aztán így kezdte a mondatot, hogy: "Ez ikerterhesség..." (Na, neee) De aztán így folytatta: "ikerterhességnek indulhatott, mert az a fekete folt olyan, mint egy üres petezsák..." (Itt éreztem, hogy alakul ez!) Végül így fejezte be: " vagy csak U alakban hajlik a burok, és azért tűnik úgy, mintha kettő lenne, csak az egyik üres." (Huhh!!) 

Aztán még kicsit forgatta az uh fejet, nézelődött. Végül abban maradtunk, hogy az utolsó verzió a valóság... Szóval volt egy pont, amikor még nem voltam benne biztos, hogy boldogan lépek ki a rendelőjéből. De szerencsére az csak néhány tizedmásodperc volt.

Aztán megint terítékre került a genetika, ez persze állandó téma lesz most már, sebaj. Mondtuk, hogy semmi extra genetikai vizsgálatot nem szeretnénk, kizárólag a magunk magam megnyugtatása érdekében elmegyek a 12. és a 18. héten is egy fasza genetikai uh-ra, sok pénzért. Ezzel párhuzamosan persze ő is elvégzi, amit el kell. Aztán csókolom! Lesz, ami lesz, meglátjuk mit dob a gép! 

Képet majd teszek fel később.

Na, meg nagyon kell már írnom erről az IR-ről, mert teljesen kivagyok tőle.

Folyamatosan marcangol az éhség, és ugye a napi 160 gr szénhidrát igen kevésnek bizonyul. A háromóránkénti evést én két óránkéntira szűkítem, amiből egyenesen következik, hogy így gyarapszik az étkezések száma, ez által a ch-k száma is. Ez nagyon nem jó így! 

És ami ennél még sokkal rosszabb: van, hogy már két órája korog a gyomrom, de még mindig messze a következő étkezés, próbálok önfegyelmet erőltetni magamra... Persze közben Cicó meg eszi a banánt, meg a pudingot, meg kekszeket majszol az étkezések közt. És ugye nem eszi meg sosem az összeset, végez, én gyanútlanul kiviszem a konyhába a félig üres teli pudingos dobozt, de mire kiérnék és kidobnám a villámgyorsan felszívódó szénhidrátokat (ami egyenesen az ördögtől való), addigra azt veszem észre, hogy már meg is ettem, sőt, az ujjammal a doboz falát törölgetem belülről. 

Szóval nem jó ez így.

Egyrészt szenvedek, mert többet akarok enni. 

Másrészt szenvedek, mert ha valamelyik nap nincs időm süteményt sütni magamnak, akkor nincsen olyan édesség, amit szívesen ennék és ehetek is, és ilyenkor valahogy előkerül egy doboz bonbon, és hát az a legalja... a legjobb az lenne, ha elsüllyednék, mikor csak arra gondolok, hogy a nyelvem hegye bonbont érint!

Harmadrészt meg a tököm kivan, hogy arról szólnak a napjaim, hogy 

 - vagy az evésre gondolok, 

 - vagy főzök, hogy aztán ehessek, 

 - vagy előre gondolkodok, hogy másnap mit kéne enni, ami IR kompatibilis, de el is tudjam gyorsan készíteni, 

 - vagy éppen eszek. (Bár ez a legritkább sajnos.)

Amúgy semmi gond nem lenne, mint ahogy eddig nem is volt. De most, hogy konstans éhes vagyok, úgy érzem, hogy sosem lakok jól, így egy baromi nagy átverésnek élem meg ezt az egészséges életmód dolgot. Még akkor is, ha labor eredmények bizonyítják, hogy igenis magas az inzulinom, és még akkor is, ha az elmúlt hónapok diétájának eredménye, hogy most terhes lehetek. Főleg, hogy a terhességi diabétesz, mintha Damoklész kardjaként lebegne a fejem fölött, és minden botlásnál úgy érzem, hogy kész, ez lecsap, és akkor kreálok egy beteg gyereket, mehetek hetekre a kórházba, aztán lőhetem az inzulint, mint a jó drogosok. Szóval a legsötétebb dolgokat látom bele ebbe az egészbe, holott csak annyiról van szó, hogy képtelen vagyok uralkodni magamon. 

Jó, ennyire nem durva a helyzet, ez a bonbonos botlás asszem múlthéten volt, előtte olyan voltam mint az egészséges táplálkozás istennőjének földi megtestesítője.

Aztán a napokban voltak ezek a kis torkosságok a maradék csokis pudinggal, banánnal, mandarinnal. Huhh, még egy töpörtyűs pogi is lecsúszott, de esküszöm, olyan bűntudattal ettem, hogy oda se néztem, csak toltam az arcomba! 

Ez persze mind nem lenne, és vissza nyerhetném emberi méltóságomat, ha nem lennék folyamatosan éhes! De most is éhes vagyok! És iszonyú csalódott voltam, mikor 3 kekszet engedhettem csak le a torkomon pontosan 54 perccel ezelőtt. És még le sem ért az utolsó falat, mikor már ki is számoltam, hogy mikor ebédelhetek, és úristen az milyen soká van még! 

Na, és akkor van ám még a tarsolyomban! Nem tudom írtam-e, hogy nem csak ch, hanem egyelőre zsír csökkentett diétán is vagyok, mert ugye a tisztességes anyagcseréhez alap követelmény a normál súly, és én most a 65 kilómmal éppen az  enyhén túlsúlyos tartományban vagyok. Jó, nem akarom szépíteni, valóban puha hájréteg öleli a csípőmet, a combom is kellemesen vaskos. Na. Szóval lenne miből leadni még 10 kilót, nem tagadom.

Viszont a terhesség miatt gyógyszert nem szedhetek, aktív sportba sem kezdek. Így nem maradt más út, súlyt redukálni már csak a bevitt alacsonyabb kalóriákkal lehet. Szóval kerülöm a tejfölt, a tejszínt, a zsíros sajtokat, egyéb zsiradéknak számító tejtermékeket, husikat, kolbászt, bacont és egyéb szalonna féléket, vajat. Ja, és a tojást, a magas kalória tartalma miatt. Tojás... többnyire nem szeretem, de most valahogy kettesével sütöttem belőle a rántottákat reggelire. Na, ez is off már...

Helyettük ehetem ugye a margarint* (amit utálok), a sonkát, csirkemellet, joghurtot. És ennyi. Ezen kívül még maradtak ugye a zöldségek, gyümölcsök (bár ez utóbbi szemtelenül gyors, meg nem is szívesen pazarlom rá a ch-t, bár nagyon kell..) és a saját készítésű sütemények, tészták, pékáruk.

Na, hát nekem mondhat bárki bármit, ez itt kérem a tökéletes szívás!

És a valóság: 

- A cukrom amúgy gyönyörű, 4 hetente ellenőrzik.

- 65 kg-mal estem teherbe, azóta egy dekát se nem fogytam, se nem híztam. (Tehát, a fene tudja, mi lenne, ha nem diétáznék. A teherbeesésig amúgy 5-6 kiló ment le, tehát már ennyi elég volt az anyagcserémnek...)

 - Így leírva durván hangzik, és nem is tudom a valóságban tartani a zsírcsökkentést is! Ha akarok, tojást eszek, ha akarok csirkecombot veszek csirkemell helyett... Szóval lehet, ezért nem is fogyok. Jó nem lapátolom magamba a fokhagymás tejfölös mártással meglocsolt, sajttal töltött bacon-be göngyölt sült húst, de akkor is. Egyszerűen elszomorít, hogy semmit nem ehetek szinte, így persze ennél szigorúbban is kezelhetném ezt a zsírcsökkentés dolgot...

- És legvégül, tök mindegy, hogy mennyit rinyálok erről az egészről, a vége úgyis az, hogy valahogy most is kibekkelem ebédig korgó gyomorral, majd megeszem az IR kompatibilis basmati rizsemet, zsír csökkentett joghurtos sajtmártással készült spenóttal! És ez így lesz a 40. hétig, és ha nem tévedek, tovább...

*Brutális különbség van margarin és margarin között zsírtartalom szempontjából! Komolyan, érdemes egyszer végig mazsolázni a címkéket a közértben!

Inzulinrezisztencia, és egy újabb ciklus

Azért nem mondom, eljátszottam a gondolattal, milyen jó lenne, ha karácsonykor betolhatnék egy pozi tesztet a fa alá. Szerencsére nem éltem bele magam túlságosan a gondolatba, mert az idei fa alatt már egészen biztosan nem lesz ilyesmi.

Csodálatos 29 napos ciklust zártam. Tényleg örülök neki, hogy közelítem a normálist, sőt, ez önmagában már az is!

Egyrészt gondolhatom azt, hogy de szuper, talán a diéta kezdi normál mederbe terelgetni az igencsak cakkos ciklusaimat. Előző 33 napos, azelőtti 37.. Ugyanakkor azt is feltételezhetem, hogy milyen szépen beillik ez is a sormintába... Na, minnyá megpróbálom beilleszteni.

Hát látszik a ritmus.. Először növekvő, majd csökkenő tendencia. Kétszer csúcsosodik. Komolyan, mintha tudatosan intézné így a szervezetem. Mondjuk az első csúcsocska nem érvényes, mert akkor vetéltem el, talán az is normál 30 nap körüli ciklus lett volna amúgy. Szóval most akkor egy 28 naposra számítok, és remélem, hogy be is áll már innentől erre a klasszikus értékre.

A görbém is nagyon szép lett, szerintem. Azt feri-ről hozom, mert jobban kedvelem annak az oldalnak a görbe grafikonját.

Sajnos az történt, hogy a pozi ovu tesztek utáni két napon lánykám úgy döntött, hogy buli lesz egész éjjel... Így a 16, 17. ciklusnapi hőm nem reális a grafikonon. Ferti szerint az már a második, harmadik dpo-m. Valójában 16-án reggel leesett volna cover line alá a hőm, ha kialszom magam és az lh tesztek is azt igazolják, hogy 7-én volt az ovum. Szóval ezzel a kis módosítással jól látszik, hogy a luteális fázisom 13 nap, ami jó. Ovu után szépen fent volt a hőm, amit a megnövekedett progeszteron termelés okoz, ez szintén jó. Így a hő leesés a 9. dpo-ra esik, ami egybevág a megnövekvő ösztrogén termelődéssel, ez megint csak jó. Nem gondolnám, hogy progi problémáim lennének... (Meg amúgy is, szerintem ez egy irigylésre méltó görbe, de ha van köztetek nagy szakértő, akkor várom a hasznos gondolatokat ennek kapcsán, hátha rámutattok valamire, amiről én nem tudok.) 

Kicsit bizakodtam, mikor 36,9-re ugrott a hőm, drukkoltam picit titokban, hogy esetleg ugrik még 1-2 tizedet... Lehetett volna ez egy gyönyörű trifázisos babás görbe is... de nem lett az, kár is ezen sopánkodni.

Még a héten - egészen pontosan szerdán a vérvétel napján - elkészült a laborom is. Ezt most nem mutatom, inkább csak csacsogok róla picit. Mivel január végén megyek endokrinológushoz a leletemmel, így majd akkor osztom inkább meg az értékeket, ha hivatalosan is rá mondja a doki az áment. Mert hogy sajnos egyértelmű az inzulinrezisztencia. Kis segítséggel (köszi Kati), meg utána olvasással, még egy laikus is leszűri a következtetést...

Már csak az a kérdés, hogy ennek a kezelésére elegendő lesz-e a diéta meg a sport (höhö), vagy gyógyszert is fogok kapni rá...?

Igazából az éhomi cukrom és inzulinom is javult az elmúlt két hónapban, ez egyértelmű, ha össze vetem az októberi 2 pontos cukorterheléses értékeimmel a mostanit. Én úgy gondolom, hogy ez a két hónap ch diéta mindenképpen javított valamit a helyzetemen, de ez még így sajnos kevés. Ha ez az oka - és ez lehet az oka! - annak, hogy nem tudok egy tisztességes terhességet produkálni, akkor talán szigorúbb diétával pár hónapon belül jó eredményeket érhetek el.

Most úgy gondolom, hogy január végén megcsináltatjuk férjem vizsgálatát, de az én méhtükrözésemet toljuk picit. Valószínűleg szigorúbb diéta és sport* következik februártól. Lehet, hogy gyógyszer is, bár azt jó lenne megúszni. Sajnos nézegettem a neten, az enyémhez hasonló értékekkel mások gyógyszert kaptak... Ehh..

Aztán adnék ennek a dolognak így néhány hónapot, mondjuk 3-4-et... És ha úgy sem, akkor nyáron megadom magam a méhtükrözésnek is. Hát most így gondolom.

A mellékvese hormonjaim rendben vannak, bár túl mélyen nem ástam bele magam a témába. Lehet, hogy nem elég, hogy minden határértéken belül van, lehet, hogy ott is arányokat kell nézni, meg hogy melyik hormon hogy viszonyul a többihez. Ezt nem tudom... Majd T. dokitól megkérdezem januárban.

És még valami: Sz. doki szépen megkért, hogy most már ne legyek terhes, amíg nem tudjuk meg a vetélések okát. Azt hiszem, nem akarok egyetlen lehetőséget sem kihagyni... Szóval ha 'becsúszik', hát 'becsúszik'... Tudnék neki örülni.

* sport??? Hogy a tökömbe, ha férjem reggel f9-től este 8-ig nincs itthon? Na, erről majd nyilván rinyálok, ha aktuális lesz.