Egy újabb szintre emelkedtem

Hát, itt tartunk... Mégsem várok tovább. A természetnek nincs több sansza, eljátszotta az összes lehetőséget. A természet mondjon le!

Bejelentkeztem egy meddőségi konzultációra. Elég röhejes, hogy van egy lányom, és meddőségire indulok. Ez az én formám, még ezt sem tudom hagyományosan csinálni, mint mások... Nincs gyerek - meddőségi! Mindegy is.

Az történt az elmúlt napokban, hogy kedd óta rózsaszínes véres a nyákom, de csak nem akar lezárulni a ciklus egy áldásos vérzéssel. Olyan, mintha a méhem behúzta volna a kéziféket, se előre, se hátra. Javában menstruálnom kéne már, hcg tesztek persze sorra negatívak.

Mivel lh teszt 5-én lett pozitív, így belőttem kb. 6-ra az ovut. (Bánom már, hogy nem hőmérőzök, most pontosabb adatom lenne. Ami késik, nem múlik persze, bármennyire kiver a víz a hőmérőzés gondolatától, érzem én, hogy nem úszhatom meg.) Ez alapján tegnap re-startolni kellett volna a ciklusnak. Jóóó, nem volt re-start. Akkor tovább gondolkodom... Még 6-án is pozi volt az lh teszt, (bár a csúcs egyértelműen 5-én volt). Akkor lehetett 7-én is az ovu, ahhoz adok 14-et (mert a női test csupa matematika... höhö), de hát ma sincs menzesz. Sőt, a keddi görcsök tovaszálltak, egyáltalán semmilyen pms tünetem sincs.

Akkor lehet, hogy a luteális fázisom nem is 14 nap... Mivel egyszer megbuktam matekból (Komolyan!!!) inkább nem számolgatok tovább. Feladom, elfogadom hogy szakemberre van szükségem.

Irány a meddőségi, mert újabb szintre emelkedtem! Elfogadtam, hogy velem baj van. Nehéz volt, bevallom kislányosan. Már tavasszal, a második vetélés után meg kellett volna lépjem ezt, de én egyre csak hitegettem magam, hogy minden rendben van, csak idő kell... Egyetlen ember próbálta finoman sugallani nekem, hogy ideje fejest ugranom az egészségügy ezen tengerébe is, - neki köszönöm! - de én ellenálltam, katonásan. Eddig.