Az volt múlt héten, hogy túl vagyunk az éves koncert élményünkön, gondolom most egy évig megint felejtős a kikapcsolódás. Fasza kispál nosztalgia koncert volt, csak hosszú az út nagyon Orfűig, meg kicsit frusztrált, hogy itthon a lánnyal felborult az esti szeánsz. Lelle amúgy jól viselte, csak kétszer rúgott nagyot, amúgy semmi jelét nem mutatta a két órás koncertidő alatt, hogy nem tetszene neki a zene. A derekam persze beállt éjfélre, de a haza úton kipihentem...
Aztán volt még magándokis vizit is, mindketten szépen megállapítottuk, hogy uh alapján látszik a középső kisujjperc, aztjóvan! A fene tudja már, mi van ezzel a kisujjal, de komolyan, tök immunis vagyok már a témára.
A lányka amúgy jó ütemben fejlődik, minden oké vele, bár most a haskörfogat volt pár nappal nagyobb az átlagnál, de ennyi belefér. 1028 gr-ra saccolta az okos program a gyereket, hát szerintem azért ez túlzás, de mindegy is. Mondta orvosom, hogy gyors szülésre készüljek, olyan 4-6 órára maximum. Jó.
A derekam... hát, az fáj. Egyre jobban.
Sokat eszek. Nem ez a baj, hanem hogy sok gyümölcsöt. Hát de akkor mostmivan? Holnap kiderül, terhelésre megyek hajnalban. Nagyon nehezemre fog esni, hogy ma éjjel ne kússzak ki a konyhába észrevétlenül, és ne toljak be két barackot az arcomba... De legalább ma ki kéne bírni. Elméletileg este 7-ig a vacsit is be kéne fejezni, na, ez nekem biztos, hogy nem jön össze, szóval már eleve ott lesz egy óra csúszás. Na mindegy. (Most is cm csokit eszek amúgy...) Ja, hát úgy tűnik, fellángolt a csoki utáni vágy is, tegnap fojtogatott a sírás a közértben a csokis polc előtt. Komolyan, nem viccelek, ha egyedül lettem volna, tuti elbőgöm magam, hogy nem ehetek milkát meg bocit, meg mars szeletet, meg raffaellot, meg a többit, jaaaj, azt éreztem, hogy ide nekem mindet, had zabáljam teli magamat, annyira, hogy hányingerem legyen az édességtől! Ez borzalmas!
Pedig múlt héten ettem például krémest, cukrászdait, rosszul is lettem tőle, meg fagyiztam is a hétvégén (azt szoktam amúgy, nem csak cm-et.), szóval azért azt nem mondanám, hogy ki vagyok éhezve a cukorra.
Meg még annyi történt, hogy végre elkészült a gardrób, szépen hétvégén be is állítottuk a dobozok nagyobbik részét - polcozni egyelőre fölösleges, a dobozok így is beférnek. Intézni kéne a pincét is, hogy a cipők meg kabátok helyén ne dobozok álljanak a gardróbban - a kisebbik részét még a héten leszelektálom (a felét kidobom), és azok is mehetnek be, és akkor tök kiürül végre a háló. Zoli el is játszott a gondolattal, hogy akkor lehetne glettelni, festeni a hálót is, így, hogy már lehet látni a falakat. Hát mondom, hogy oké, de ha azt nézem, hogy a 2 nm-es gardrób 3 hónap volt míg elkészült, akkor valószínűleg az ő munkatempójával a háló karácsonyra sem lesz kész. Márpedig elméletileg ez ősszel már kizárólag gyerekszobaként kéne, hogy funkcionáljon... De amilyen állatok vagyunk szerintem lassan nekilátunk... Végül is, franciaágyat kerülgetve glettelni, festékszagban aludni... sosem képzelnék magamnak romantikusabbat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése